25. - 26. - 27. Fejezet

 

25

 

Ryder

 

Fordította: Aemitt

 

FURCSA volt, hogy a gyomrom tele volt pillangókkal, amikor vasárnap este a rekreációs központba vezettem. Nem az idegesség volt az oka annak, hogy ennyire izgatott voltam, hogy újra láthatom Ash-t, hanem az izgalom villanyozott fel ennyire. Folyton arra gondoltam, hogy mi történt az ágyában néhány órával ezelőtt, és ez arra késztetett, hogy a gázra tapossak, hogy gyorsabban odaérjek.

Oké, talán hazudtam. Talán egy kis részem azon tűnődött, hogy vajon megint úgy fog-e bánni velem, mintha csak a tanítványa lennék, hogy nem akar engem, és nem érdekli, hogy továbblépjünk... újra.

De valami megváltozott tegnap este, igaz?

Behajtottam a parkolóba, és Ash terepjárója után kutattam. Amikor leparkoltam az előtte lévő helyre, megdöbbenve láttam, hogy ott áll, keresztbe tett karokkal támaszkodva az autóján, mintha várna valakire. Rám várt.

Leállítottam a motort, és felkaptam a táskámat. Ahogy kiléptem a kocsiból, Ash tekintete rám vándorólt, ami elárulta, hogy az elméje még mindig nagyon is a tegnap estével volt egy hullámhosszon.

– Ha továbbra is így nézel rám, nem hiszem, hogy bejutunk –mondtam, a zárat nyomkodva, miközben felé mentem.

A francba. Az utcai lámpák fénye alatt a szemei rejtve voltak, és olyan éhes pillantást vetettek rám, hogy a farkam megugrott.

– Ami azt illeti, arra gondoltam, hogy ma este csinálhatnánk valami mást.

– Ó, igen?

– Igen. Benne vagy?

Egy felhorkantással lenéztem a csípőmre. –Szerintem ez elég nyilvánvaló a közeledben.

Ash megrázta a fejét, ellökte magát a motorháztetőtől, és a vezetőüléshez ment. –Szállj be.

Nem kellett kétszer mondania. Beugrottam az anyósülésre, és bedobtam a táskámat a hátsó ülésre. A kocsi életre kelt, és Ash kihajtott velünk a parkolóból.

– Ellógja az órát. Micsoda rossz tanuló maga, Mr. Delaney.

Rám szegezte a tekintetét. –Itt ne hívj így.

– Ahh. Ma este Ash. Ez tetszik. –Amikor nem válaszolt, megfordultam a helyemen, hogy szembe nézzek vele. Csoda volt, hogy valaha is le tudtam venni róla a szemem. –Szóval, hová megyünk?

– El.

– Hova?

– Vacsorázni. –Rám pillantott, ajkán egy csipetnyi mosoly. –Remélem, éhes vagy.

– Tizennyolc vagyok. És mindig éhes. –Aztán átfutott az agyamon egy gondolat. –Szóval... ez egy randi?

– Gondoltam, talán beszélnünk kéne.

– Rendben, beszélgessünk. Egy randin?

Kuncogott. –Te aztán kitartó vagy, nem igaz?

– Ami csak egy a sok ok közül, amiért kedvelsz engem. És hogy el akarsz vinni... egy randira.

A szexi nevetése határozottan szerepelt azon a hosszú listámon, amit Ash-ben dögösnek találtam. –Már ha így akarod nevezni.

Áhám! Bármennyire is nem akarta tudomásul venni, hogy mi történik, egyre jobban megnyertem magamnak AshDelaney-t, és a hálószobai képességeim csak a fele részben voltak az oka annak, hogy miért. Máskülönben egy szállodában vagy az ő ágyában lennénk, de itt volt, és elvitt vacsorázni... beszélgetni.

Ekkor egy másik gondolat is eszembe jutott, amit nem igazán akartam felhozni.

– Mi jár a fejedben? –kérdezte Ash.

– Nem voltál kifejezetten nyílt ebben a dologban, velünk kapcsolatban, nem aggódsz, hogy valaki meglát minket?

– De igen. –Sávot váltott az autópályára. –Ezért megyünk egy várossal arrébb.

Szent szar. Komolyan gondolta. Ash elvitt engem, nyilvánosan, egy randira. –Annyira botrányos.

– Biztos vagyok benne, hogy a közös étkezés a legkevésbé botrányos dolog abban, amit eddig csináltunk.

– Akkor miért titkolod?

– Mert úgy tűnik, hogy nem tudok olyan egyszerű dolgokat sem megcsinálni, mint az étkezés, amikor a közeledben vagyok.

Egy pillanatra alaposan tanulmányoztam a profilját, miközben az előtte haladó autókra koncentrált. A jármű árnyékában férfias állkapocsvonala és klasszikus római orra az egyik legjóképűbb arcot alkotta, amit valaha láttam. Nem hazudtam, amikor kijelentettem, csoda, hogy valaha is el tudom szakítani róla a tekintetem. AshDelaney egy műalkotás volt.

Talán ezt az előnyömre használhatnám. Egy elég komoly projektet kellett csinálnom egy bizonyos valakinek az óráján, és a téma nem is lehetne tökéletesebb. Mit mondott nekünk Ash? Keressünk valami szépet, ami inspirál minket, ami alkotásra késztet, és most semmi sem volt, ami miatt jobban éreztem volna magam, mint ő.

– Szörnyen csendes lettél –mondta Ash, amikor lehajtott az autópályáról. –Mire gondolsz?

– Néha csendes is tudok lenni.

– Tényleg? Nem is vettem észre.

Elvigyorodtam, és szembefordultam vele. –Ott a pont. Talán csak azt akartam, hogy észrevegyél.

Ahogy megálltunk egy piros lámpánál, Ash felém pillantott, és a bőröm felforrósodott a perzselő tekintete alatt.

– Küldetés teljesítve.

Megmozdultam a helyemen, a testem ugyanúgy reagált az egyszeri tüzetes vizsgálódására, mint tegnap este, amikor a kezei rajtam voltak. Talán jobb is volt, hogy Ash kivitt minket a városból. Nem tehettem magam felelőssé azért, amit tettem, amikor már nem volt köztünk konzol, és nem volt biztonsági öv sem, ami visszatartott volna.

– De hogy válaszoljak a kérdésedre, a művészeti projektemre gondoltam. –Ash felvonta a szemöldökét, én pedig kuncogtam. –Ne aggódj, nem azért, mert itt ülök, nos, veled. Igazából ez nem igaz, miattad van, de egyáltalán nem iskolai módon.

– Akarom-e egyáltalán tudni?

– Uh… Ó, nézd zöld a lámpa.

Ash visszafordult, és rálépett a gázra. –Miért van az az érzésem, hogy a szerencse gyakran a te oldaladon áll?

– Én? Szerencsés? Nem hinném. Elfelejtetted, hogy egy este egy művészeti műhelyben találkoztam álmaim férfijával, aztán másnap besétáltam az iskolába, és ott állt az osztályterem előtt? –Szünetet tartottam, és oldalrabillentettem a fejem. –Igazából, mivel most itt ülsz, lehet, hogy igazad van. Szerencsés vagyok. Talán lottóznom kéne. –Amikor Ash rám nézett, összevontam a szemöldökömet. –Elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezt is megtegyem, ugye tudod?

– Jézusom –motyogta Ash, miközben lehajtott a főútról egy parkolóba. Amikor leállította a motort, egy percig csak ült, és a szélvédőn keresztül bámulta az előttünk lévő éttermet. Az volt az érzésem, hogy azon gondolkodik, hogy bemenjen-e, vagy kinyissa az ajtót, és kilökjön, mielőtt elhúz haza.

– Más ötleted támadt? –kérdeztem.

– És harmadik, negyedik és ötödik is.

A konzol fölöttáthajoltam, és a tenyeremet a combjára csúsztattam. –Miről?

– Rólad, rólam, erről. Ez őrület. Én nem szoktam ilyeneket csinálni.

Bólintottam, és egy kicsit feljebb csúsztattam a kezem a lábán. –De akarod, ugye?

– Igen, Isten segítsen, én igen. De beszélnünk kell, és ha még feljebb mozdítod azt a kezed, akkor az egyetlen hely, ahová mehetünk, az a kocsim hátsó ülése.

Átpillantottam a vállam fölött, és Ash kuncogott.

– Nem.

– Biztos vagy benne? Csak egy kis…

– Nem. –Elhúzta a kezem a lábáról. –Szállj ki a kocsiból, Ryder.

Hosszan sóhajtottam, miközben kinyomtam az ajtót. –Rendben. De csak azért, mert a második randinkat akarom.

– Második?

– Igen. A kávézó volt az első, és nagy durranással kezdtük. Szóval, gyerünk. Lássuk, milyen az utójátékod.

26

 

Ash

 

Fordította: Aemitt

 

ÁTLAPOZTAM a kis előételeket és ínyenc pizzákat tartalmazó étlapot, amiről azt gondoltam, hogy biztos választás vacsorára, mivel még nem ismertem Ryder ízlését, nos, kivéve magamat. Elég messze voltunk a várostól ahhoz, hogy reméltem, nem futunk össze senkivel, akit ismerünk, vagy bármi is volt ez köztünk, hamarabb véget ér, mint szerettem volna.

És igen, kezdtem rájönni, hogy nem igazán sikerül távol tartanom magam a kísértéstől, ami nem volt más, mint Ryder Ellis. Sőt, nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán akartam is.

A boksz túloldaláról éreztem Ryder tekintetét, és csak a fejemet rázhattam. –Neked az étlapot kellene nézned, nem nekem.

– Én már tudom, mit akarok.

Felnéztem, és Ryder a kezére támasztotta az állát, és feszülten figyelt engem. –Hihetetlenül szexi vagy –mondta. –Tudod ezt?

Egy fintorral kiválasztottam a főételt, és félretettem a laminált étlapot. –Szerinted hihetetlenül szexi vagyok, ha étlapot olvasok? Kicsit aggódom, hogy túl alacsonyra tetted a mércédet.

– Szerintem hihetetlenül szexi vagy, miközben bármit is csinálsz. Félfülű kutyát festeni, kávét inni, művészeti órát tartani, és igen, étlapot olvasni. Annyit tudok csak tenni, hogy az asztalnak ezen az oldalán maradjak.

– Amiért nagyon hálás vagyok...

– Mert te is hihetetlenül szexinek találszengem.

Újra és újra megtagadtam őt, megpróbáltam eltaszítani magamtól, de hiába, úgyhogy most, hogy egy olyan úton jártam, amelynek nem volt jó vége, amennyire én láttam, akár végig is mehettem rajta.

– Igazad van. Annyira dögösnek, hogy olyan dolgokat teszek, amiket a múltban el sem tudtam volna képzelni.

– Mint például csókolózni velem egy raktárhelyiségben?

Az ajkaim önkéntelenül megrándultak. –Mint például csókolózni veled egy raktárhelyiségben.

– Hmm. –Áthajolt az asztal túloldalára, és lejjebb vette a hangját. –Csak hogy tudd, ez csak egy újabb dolog, ami kibaszottul szuper szexivé tesz téged.

– Hogy nincs erkölcsöm?

– Hogy nem tudod levenni a kezed rólam.

– Elég jó munkát végzek most, ugye?

Mielőtt válaszolni tudott volna, jött a pincérünk, aki gyorsan felvette a rendelésünket. Amikor ismét kettesben maradtunk, azt mondtam.–Rád bíztam, hogy válassz pizzát, erre te kiválasztod a Bölcs Fickót.

Ryder döbbenetet színlelt, és a mellkasára tette a kezét. –Pontosan mit akarsz mondani, Ash?

– Hogy egy okostojás vagy.

– Jobb, mint hülyének lenni.

Nevettem. Minden, ami a szájából elhangzott, váratlan volt, és ez volt az, ami egyszerre izgatott és megrémített. Soha nem tudtam, milyen messzire megy el, ha mások is a közelben vannak, és az elmúlt hetekben elég kockázatos dolgokat csináltunk. Ez volt az egyik ok, amiért beszélnünk kellett.

– Uh –mondta Ryder. –Már megint olyan komoly az arckifejezésed. Ugye nem azért hoztál el idáig, hogy azt mondd, nem tudod ezt tovább csinálni?

Forgattam a kezem között a pohár szódát, és azon gondolkodtam, hol kezdjem. –Pedig azt kellene mondanom neked.

– De…?

– De ha őszinte akarok lenni... nem tudom megtenni. Nem akarom.

Ryder arcán fokozatosan mosoly jelent meg, megkönnyebbülése egyértelmű volt. Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak közelebb ülnénk egymáshoz, hogy végigsimíthassam az ujjamat a mély gödröcskéken, amelyek akkor jelentek meg, amikor mosolyogott.

– Örülök, hogy erre a következtetésre jutottál –mondta. –Kimerítő, hogy üldözni kell téged.

– Azt hiszem, leveheted a futócipődet.

– És a ruháim? Ez azt jelenti, hogy elmegyünk?

Kuncogva végigsimítottam borostás állkapcsomon. –Mondták már neked valaha, hogy javíthatatlan vagy?

– Valószínűleg megtennék, ha tudnák, mit jelent.

A pincérnő egy kosár töltött sajtos-fokhagymás tésztagombócot hozott, és feltöltötte a poharainkat. Amint eltűnt és hallótávolságon kívülre került, egy kortyot kortyoltam az üdítőmből, és rögtön belevágtam.

– Ryder, ha ezt csináljuk, bármi is legyen ez, meg kell beszélnünk a határokat.

Az orrát ráncolta, és a fenébe is, még ez is aranyos volt. –Nem hiszem, hogy tetszik ez a szó.

– Vagy elfogadsz néhány paraméterrel, vagy egyáltalán nem. Ez a te döntésed.

– Aha. –Beleharapott az egyik golyóba, és lassan rágott. –Ez egy könnyű választás, Ash. Most mondd el, mit kell tennem, hogy megkaphassalak.

Picsába, komolyan? Lehetetlen volt nem vonzódni valakihez, aki ennyire egyedülállóan koncentrál. Olyan régen volt már, hogy bárki is igyekezett velem lenni, hogy elfelejtettem, milyen érzés, amikor valaki akar. Tényleg akart, ahogy Ryder nem csak mondta, hanem minden módon meg is mutatta.

– Még van pár hónapod az érettségiig. Nem kockáztathatjuk, hogy bárki is rájöjjön erre, ami azt jelenti, hogy a flörtölés, az ugratás, a...

– Raktárhelyiség?

– Igen, az is. Ez nem történhet meg. Oké? Az iskola egész területén bármi tiltott terület.

– Tiltott terület. –Úgy tűnt, mintha ezeket a szavakat ízlelgetné a nyelvén, mintha idegenek lennének számára. Valószínűleg azok is voltak. –Talán egy kicsit le tudnám csillapítani a dolgokat, ha tudnám, hogy később találkozunk, hogy láthatlak.

– Ha mindezt megteszed, akkor sokkal többet tehetsz, minthogy láss.

– Megegyeztünk. –Azonnal átdugta a kezét az asztalon, én pedig felnevettem.

– Tényleg? – A keze után nyúltam, és ujjaimat az övére zártam. –Csak annyit kellett tennem, hogy felajánljam a testemet, hogy viselkedj?

– Úgy értem, azt hittem, ezt eléggé világossá tettem.

Ahogy ott ültünk, kéz a kézben, rájöttem, hogy nem akarom elengedni. Akárcsak azon az estén a kávézóban, most is azon kaptam magam, hogy a lehető legközelebb akarok lenni hozzá, ezért megrángattam az ujjait, és a bokszban mellettem lévő hely felé mutattam.

Ryder kicsúszott az oldaláról, és az asztal túloldalára tolta a tányérját és a poharát. Belekortyoltam az italomba, hogy ne ragadjam meg automatikusan, de ő egyértelműen készen állt arra, hogy ott folytassa, ahol a terepjáróban abbahagyta, és a keze lefelé vándorolt, hogy a combomon pihenjen.

Megfeszültem, mire ő felkacagott.

– Nyugi, Ash. Nincs itt senki, csak te és én, és nulla korlát.

Megköszörültem a torkomat. –Ettől kéne megnyugodnom?

– Nem, ez azt hivatott tudatni veled, hogy bár azzal voltam elfoglalva, hogy a szádat figyeltem, és emlékeztem, milyen érzés volt a lábam között tegnap este, mégis figyeltem és feldolgoztam mindent, amit mondtál.

– A francba. –Nevettem, miközben belekortyoltam az üdítőmbe. –Neked nincs kikapcsoló gombod, ugye?

– Körülötted? Nincs. Én mindig be vagyok indulva.

A szemem forgattam, mire ő kacsintott, mielőtt visszafordult volna, hogy a tésztagombócot belemártogassa a szószba.

– Nos, amíg a szád mással van elfoglalva, és tudok beszélni anélkül, hogy mindent R-kategóriássá változtatnál, lenne még egy... kikötésem, mielőtt folytatnánk –mondtam.

Ryder elvette a kezét. –Azt hittem, a suliban tilos az érintkezés. Ezért fogtunk kezet.

– Tudom, és ennek a dolognak józan ésszel kellene történnie. De mivel úgy tűnik, hogy ez hiányzik, valahányszor egymás közelébe kerülünk, azt hiszem, jobb, ha verbalizálom, mielőtt továbbmegyünk. És ez nem képezi vita tárgyát.

– Oké... –Ryder felkapott egy szalvétát, és megtörölte a száját. –Most már eléggé ideges vagyok tőled.

Vettem egy mély lélegzetet, majd kimondtam azt a szót, ami miatt már az elején újra kellett volna gondolnom az egészet. –Sam.

De azon az estén, amikor Ryder besétált a vasárnap esti művészeti műhelyembe, minden józan ész kisétált onnan.

– Mi van Sam-mel?

– Semmit sem tehetünk megebből–mutattam kettőnk között–, ha ő is ott van. Még ugyanabban a házban sem. Szóval ez azt jelenti...

– Nem lopakodhatok el a filmről, hogy bebújjak az ágyadba.

– Pontosan.

– Egy kicsit... már túl vagyunk ezen a momentumon, nem?

– Tisztában vagyok vele –mondtam, és végigsimítottam a kezemmel az arcomon. –És nem vagyok éppen büszke arra, ahogy az egész tegnap este lezajlott.

– Pedig kellene. Úgy mentél le, mint egy profi. –Amikor leengedtem a kezemet az arcomról, és Ryder meglátta az arckifejezésemet, grimaszolt. –Nem a megfelelő pillanat?

Megráztam a fejem, és amikor éppen azt akartam mondani neki, hogy diszkréten kell viselkednünk, megjelent a pincérnő a pizzáinkkal. Miután elment, Ryder elkezdte rászórni a parmezánt a sajátján, amíg alig lehetett látni a feltétet alatta.

– Kérsz egy kis pizzát azzal a sajttal?

A keze megdermedt, aztán felém nyújtotta a szóródobozt. –Hé, legalább nem használtam el az egészet.

Elmosolyodtam. –Semmi gond, nekem nem kell.

Ryder megvonta a vállát. –Ha te mondod.

– A pizza elég ahhoz, hogy az összes sajt hozzáadása nélkül is le kelljen dolgoznom.

Ryder felemelte a hatalmas szeletet, és hatalmasat harapott belőle. – Szoktál edzeni? Szeretném látni.

Nem volt kétségem. –Mit szólsz a nemhez. Elég nehéz dolgom van, és mielőtt kimondanád, hogy igen, csak még nehezebbé tennéd.

– Hah, nézzenek oda, ahogy lazán belefeledkezel a flörtölésbe. Hiányoltam. Sokkal jobban tetszik, mint amikor morogsz rám.

Nem voltam éppen büszke arra, ahogyan az elmúlt hetekben Ryderrel bántam, mert bár küzdöttem azzal a ténnyel, hogy átléptem minden fontos határt, amit egy tanár átléphet, és újra át akartam lépni, ahányszor csak találkoztunk, ez nem jelentette azt, hogy az ő hibája volt, és valószínűleg találhattam volna jobb módot is arra, hogyan bánjak vele a mogorvaságon kívül.

Hátradőltem a bokszba. –Sajnálom, ahogyan veled bántam. Különösen az első napon. Ösztönösen cselekedtem, és furcsa módon a túlélés miatt. De visszatekintve határozottan látom, hogy én...

– Egy fasz voltál?

Nevettem. –Igen, ez nagyjából úgy hangzik.

– Minden rendben van. Tudtam, hogy kiakadtál, én is kiakadtam. Te voltál az utolsó ember, akire számítottam, amikor aznap reggel besétáltam az osztályba.

– Na, ez aztán az alábecsülés. Még mindig voltak lila foltjaim tőled, az Isten szerelmére.

Ryder tekintete a nyakamra vándorolt. –Emlékszem.

A farkam megrándult a vágytól, ami elsötétítette a szemét. –Edd meg a pizzádat.

– Igen... uram.

Nyögtem, mielőtt belevágtunk és elfogyasztottuk a finom ételt. Biztos éhesebb voltam, mint gondoltam, talán az egyik előnye, hogy végre elengedtem a szorongásomat, mert miután végeztem, már csak két szelet maradt a tányéromon. Rydernek viszont semmi sem maradt.

– Éhes vagy?

Egyenként lenyalogatta az ujjbegyeit, és kacsintott. –Kiéhezve.

– Te egy igazi kísértés vagy.

– Néha. De te szereted.

Kezdtem azt hinni, hogy talán így van. Tudtam, hogy szeretem, ahogyan érzem magam tőle, az biztos.

– Szóval... lenne egy kérdésem – mondta Ryder. –Ha nem érhetek hozzád a suliban, és Sam mindig veled van otthon, akkor...

Kimondatlanul hagyta a kérdést, de tudtam, hogy mit kérdez: mikor lehetünk együtt? Sokat gondolkodtam ezen tegnap este óta, és valahol a kora reggeli órákban rájöttem a megoldásra. Egy olyan megoldásra, ami egyszerre volt rendkívül helytelen és tagadhatatlanul veszélyes, ha bárki rájönne.

De még órákkal az után sem sikerült lebeszélnem magam arról, hogy megkérdezzem tőle azt, amit most akartam megkérdezni tőle.

– Ash?

A kezét a sajátomba fogtam, és megpecsételtem a sorsunkat.

– Holnap Sam iskolai kirándulásra megy a tavaszi szünetre.

Ryder szeme egy kicsit elkerekedett, de nem szólt egy szót sem.

– Egy hétre szól, és csak az enyém lesz a ház. Arra gondoltam, hogy szeretnél-e jönni és...

– Igen.

Gyors beleegyezése mosolyra fakasztott. Végigsimítottam a hüvelykujjammal a száguldó pulzusán. –Még nem fejeztem be.

– Nincs szükségem rá. Megkérdezted, hogy szeretnék-e jönni, és ez a válasz mindig igen lesz a közeledben.

Az őszintesége mámorító volt. –Szeretném, ha velem maradnál. A házamban.

Ryder zihálva beszippantotta a levegőt, majd sietve kiengedte. –Komolyan mondod?

A tekintetünk egymásra szegeződött, nem volt többé rejtőzködés, nem volt többé tagadás, és hagytam, hogy vágyam teljes erejével átragyogjon rajtam.

– Száz százalék. Tudom, hogy ki kell találnod valamit, amivel megkerülheted apádat...

– Majd azt mondom neki, hogy én is elmegyek a tavaszi szünetre. Annyira elfoglalt a munkahelyén, hogy aligha fogja észrevenni.

– Oké, akkor egy hétig az enyém a ház. Eljössz és velem maradsz?

Ryder gyorsan bólintott, és nyelt egyet, az izgalom ikerfoltjai elszínezték az arcát.

– Jó –suttogtam, és az alsó ajkába haraptam. –Akkor már csak egy dolgot kell megígérned, ha ezt megtesszük.

– Bármit. Bármit megteszek –mondta Ryder, én pedig a mohó ajkaihoz simultam kuncogva.

– Győződj meg róla, hogy bepakolod a fehér Speedodat. Ezúttal azt tervezem, hogy élvezni foglak bennük... és nélküle is.

27

 

Ryder

 

Fordította: Aemitt

 

Te szent szar!Ash-hez készültem, hogy ott töltsem a hetet, és még soha életemben nem éreztem magam ilyen szabadnak. Összedobtam egy csomó cuccot egy táskába a művészeti kellékeimmel együtt, arra az esetre, ha megjönne az ihlet, és elmondtam apámnak, hogy meghívtak a tavaszi szüneti kirándulásra. Egyáltalán nem kérdőjelezte meg. Sőt, úgy tűnt, örült, hogy ilyen gyorsan barátokat szereztem, és valószínűleg egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem lesz bűntudata, amiért egyedül hagyott otthon, amíg ő dolgozott.

Ash üzent, amint Sam elment, és nem akartam vesztegetni az időt, hogy elkezdjük a kettesben töltött hetünket. Felhajtottam az utcájába, és úgy döntöttem, hogy mivel diszkrétek vagyunk, talán az lenne a legjobb, ha nem parkolnék egész héten a kocsifelhajtóján. Ash-nek legkevésbé sem hiányzott, hogy az egyik szomszédja Sam előtt megjegyzést tegyen avendégre, és nekem magyarázkodnom kelljen.

Azt akartam, hogy ez a hét a lehető legstresszmentesebb legyen Ash számára. Így nagyobb eséllyel nyílna meg, és engedné, hogy meglássam az igazi énjét, mint tegnap este a vacsoránál. Olyan jó érzés volt, hogy végre úgy viselkedhettem vele, ahogy akartam, anélkül, hogy féltem volna a következményektől. Egymás mellett ülni, csókolózni és megérinteni egymást, olyan volt, mint az első este, csak sokkal jobb.

AshDelaney volt minden, amit valaha is akartam egy partnertől. Szexi, magabiztos és hihetetlenül tehetséges, és nem hittem a szerencsémnek, hogy végre mindketten ugyanazon az oldalon álltunk.

Miután a kocsimat az utcában lévő parkolóban hagytam, táskával a hátamon lesétáltam a házához, miközben izgalom lüktetett az ereimben. Ez tényleg megtörtént. Csak amikor a küszöbén állva megnyomtam a csengőt, és az ajtó kinyílt, akkor döbbentem rá igazán.

Ash arcán mosoly ragyogott fel, amikor meglátott, aztán berántott, berúgta az ajtót, majd nekilökött. Az ajkai az enyémre tapadtak, mielőtt köszönhettem volna, és ennyi volt. Tócsává olvadtam.

– Megcsináltad. –A lehelete meleg volt és kávéillatú, és már most nem tudtam betelni vele.

– Szerinted kihagynám ezt a lehetőséget? Azok után, amit azért tettem, hogy megszerezzelek? –Végigcsókoltam az állkapcsán, élveztem, ahogy a borostája az ajkaimhoz simult.

Megbillentette a nyakát, hogy jobban hozzáférjek, én pedig ledobtam a táskámat, készen állva bármire, de aztán felkuncogott, és adott egy gyors csókot, mielőtt hátrahúzódott.

– Szóval tényleg ezt csináljuk? –kérdezte.

– Um, Ash, már megtettük.

– Az az okostojás szád...

– Egy egész hétig a tiéd. Mit fogsz vele csinálni?

Ash visszahajolt, karjaival az ajtóhoz szorított, majd az ajkamba harapott. –Van néhány ötletem.

– Akárcsak nekem. Miért nem mész tovább délebbre, és biztos vagyok benne, hogy az egyik eltalál... pont az arcodba.

– Itt és most, mi?

– Számomra úgy hangzik, mint egy forró fogadtatás. –A rövidnadrágja gombjáért nyúltam, de ő elhúzódott, és a táskámért nyúlt.

– Miért ne vezesselek körbe előbb, hogy berendezkedhess. –Rám kacsintott, és elindult felfelé a lépcsőn.

– És hol fogok berendezkedni? Mert ha nem a te szobádban, akkor elmegyek.

– Azt hittem, szereted a vendégszobát? –Amikor elkomorultam, felnevetett. –Csak vicceltem. Velem maradsz.

Ledobta a táskámat az ágya végére, és amikor megfordult, úgy meglöktem, hogy hanyatt esett a matracon. Aztán a rövidnadrágom gombjához nyúltam.

– Kicsit mohónak érezzük magunkat, ugye?

A tekintetem lassan lefelé vándorólt a szép, vastag erekcióra, amely a rövidnadrágja anyagát tesztelte. –Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen.

– Ezt nem tagadhatom, de nem én vagyok az, aki az ágyhoz csapja a másikat.

– Nem –mondtam, és kinyitottam a nadrágom gombját. –Épp most vágtál a bejárati ajtódhoz, amint beléptem rajta.

Ash elvigyorodott. –Panaszkodsz?

– A pokolba is, nem, csak tudatom veled, hogy nem kell tovább titkolnod.

Ash felült, és megcsóválta a fejét. –Mit rejtegetni?

Elvigyorodtam, és szép lassan lehúztam a cipzáramat. –Hogy mennyire akarsz engem.

– Rendben, akkor gyere ide.

Ismertem ezt a tekintetet. Ismertem a hangját is. Ash-nek volt ez a képessége, hogy a laza pasiból dögös, szexi, „elveszíted a kibaszott eszed” típusú pasivá váljon, és amikor ez a kapcsoló működésbe lépett, én teljesen elvesztettem a fejem.

Tettem pár lépést, hogy Ash combjai között álljak, és végigsimítottam az ujjaimmal a haján.

– Nem is tudod, mennyire szerettem volna így veled lenni –mondta. –Gyötrelmes volt a közeledben lenni, és nem tudtalak megérinteni, megcsókolni, megtenni veled mindazt, amit akartam.

A lélegzetem kissé szapora volt, a szavai nemcsak a szívemet, hanem a fájó farkamat is megdobogtatták. –Most már itt vagyok.

– Hmm –mondta, miközben megszorította a fenekemet. –Igen, itt vagy.

– És azt akarom, hogy mindezeket a dolgokat megtedd velem, és még többet is.

Ash a kezeit az ágyra tette maga mögött. –Akkor vedd le a pólódat a kedvemért.

Ó, helló. Azt akarta, hogy vetkőzzek le neki. Ez több mintmegfelelt számomra. A vállam mögé nyúltam, a fejemen átrántottam az pólómat, és odadobtam neki. Ash felnyúlt és elkapta.

Elvigyorodott, majd az orrához emelte az anyagot, és mélyen belélegezte. A gondolat, hogy az illatomat akarja a fejében, olyan átkozottul dögös volt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne nyúljak le a rövidnadrágomba, hogy megmasszírozzam magam.

– Gyönyörű tested van, Ryder. Jézusom, egész nap tudnálak nézni.

Lenéztem meztelen mellkasomra, hasizmaimra, és a kincses ösvényre,ami oda vezetett, ahol a kemény farkam csapdába esett... a fehér úszónadrágom mögött. –Köszönöm. Ahogy neked is. Most pedig, úgy korrekt, vedd le a pólódat, Ash.

Ash felvonta a szemöldökét, letette maga mellé a pólómat, majd felült, és a pólója szegélyéért nyúlt. A feje fölött áthúzta, de amikor az enyémre akarta dobni, kinyújtottam a kezem.

– Nem-nem. Azt mondtam, hogy korrektségre megyünk.

Ash átnyújtotta nekem a pólóját. Az orromhoz emeltem, és megcsapott a finom parfümje. Halkan felnyögtem, lehunytam a szemem, és simogatni kezdtem magam.

– A kurva életbe –suttogta Ash, és kinyitottam a szemem, hogy lássam, ahogy kigombolja a nadrágját.

– Kicsit mohónak érzed magad, Ash?

Ash felállt, és magához húzott. Megfogta az állam, és megjegyezte. –Szándékosan vetted fel azt, ugye?

– Hát... –Közelebb hajoltam, és végigcsókoltam az állát. –Említetted, hogy mennyire szeretnéd újra látni.

– Igen. Köszönöm, hogy emlékeztetsz. –Ujjai a rövidnadrágom belsejébenmatattak a Speedo szegélyénél. –Tudod, lemaradtam arról, hogy lássam, ahogy vizes vagy és gyakorlatilag meztelen a medencében...

– Ó, igen? Bár figyelmeztetnem kell, úgy hallottam, hogy nedves állapotban kicsit átlátszóvá válik.

Ash szemei tágra nyíltak. –És mindenki előtt ezt hordod?

– Nem. Mások előtt nem.–Megcsipkedtem a fülcimpáját. –Miattad vettem fel.

– A szentségit. –Letolta a rövidnadrágomat a padlóra, és egy hangos paskolást mért a fenekemre, amitől ziháltam.

– Gondolom, azt akarod, hogy nedves legyek? –Amikor Ash elkínzott nyögése volt a válasz, hátráltam, és az ajtó felé indultam. –Mit szólsz ehhez? Most használom a medencéjét, uram, és ha szeretne csatlakozni hozzám, akkor később majd gondoskodom róla, hogy magát is használjam.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, leszaladtam a lépcsőn, átszáguldottam a házon és kirepültem a hátsó udvarra. Attól a pillanattól kezdve, hogy ideértem, tüzes voltam, és ha még néhány órán át incselkedni akart velem, akkor le kellett hűtenem magam. És persze incselkedni vele.

Kihasználtam az ugródeszkát, és belevetettem magam. A víz fagyos volt, a kora reggeli órákban még nem volt felmelegve, de mindez megváltozott, amikor Ash kilépett pár törölközővel a kezében, és nem volt rajta más, csak egy apró, fekete fürdőnadrág, ami nem sok mindent hagyott a képzeletre.

– Ó, édes Istenem –mondtam, és a medence szélére úsztam, hogy jobban megnézzem. Nem számítottam rá, hogy ebben jön ki ide. Még ha láttam is a meztelen testét, akkor is irreális volt, hogy milyen szemrevaló.

Szőke haja még ragyogóbb volt a napfényben, illeszkedve a ösvényen végigfutó enyhe szőrszálakhoz, és hosszú, karcsú izmai teljes pompájában mutatkoztak.

Ahogy a tekintetem végigvándorolt a testén, megállt a sötét alsónadrágon, amely alig takarta el a hatalmas farkát, amiről tudtam, hogy benne van, Ash elvigyorodott.

– Utálom, hogy ezt kell mondanom –mondta –, de ez nem válik átlátszóvá, ha nedves lesz.

– Nem számít. Ha már itt vagy, egyszerűen leveszem. –És ezzel felmentem a létrán, megragadtam a kezét, és behúztam a medence mélyebb részére.