19. - 20.- 21. Fejezet

 

19

 

Ryder

 

Fordította: Aemitt

 

BÁMULTAM az elém táruló menzaválasztékot, és összerezzentem. Valamikor eszembe juthatott volna, hogy az itteni iskolai kaja sok kívánnivalót hagy maga után, és sajátot kellene csomagolnom, de mivel nem hoztam magammal, és éhen akartam pusztulni, a két rossz közül a kisebbik rosszat kellett választanom.

– Mi lesz? –kérdezte a hajhálós nő, aki igyekezett siettetni a dolgomat.

– Az attól függ. Melyiktől hagyom ki legkevésbé a következőtanorámat azért, mert a fejem a vécében van?

A nő szemei összeszűkültek, de egy mellettem sétáló személy kirobbanó nevetésére elismeréssel nyugtáztam, hogy itt valaki megértette a menzai ételek tragédiáját.

– Menj a nuggetsre. Előfőzik őket, mielőtt ideérnek, így a legrosszabb, ami történhet, hogy megégnek. Sajnálom, Ms. Lowry–mondta a srác a nőnek, mielőtt rám vigyorgott.

Amikor jól megnéztem, belém csapott a felismerés. A pokolba is, ilyen közelről, el sem hittem, hogy nem vettem észre rögtön. De most már napnál világosabb volt, hogy a mellettem álló srác Sam, Ash fia.

Na, hát micsoda kézenfekvő helyzet.

– Őszinte értékelés. Milyen üdítő – visszafordultam Ms. Lowryhoz. –A nuggetset kérem.

– Nekem ugyanezt, de duplán –mondta Sam.

Láttam a nőn, hogy próbálta nem forgatni a szemét, amikor átadta nekem a tányért, és egy másik tányért Samnek, és ahogy haladtunk a sorban, és vártuk, hogy az előttünk állók továbbálljanak, azt mondtam:–Köszönöm, hogy megmentettél. Nem akartam ma szalmonellát kapni.

– Nem probléma. Új vagy itt, igaz?

– Igen. Csak a múlt héten kezdtem.

– Akkor a mi dolgunk, hogy megmutassuk a módját. –Sam a kezét nyújtotta felém, hogy megrázzam. –Sam Delaney.

– Ryder Ellis. –Akit az apád megdugott a sikátorban. Örülök, hogy találkoztunk. –Hé, te játszottál valamelyik este, ugye? Szereztél pár pontot?

– Az én voltam. Baseball rajongó vagy?

A pokolba is, dehogy. –Ööö, őszintén szólva nem sokat tudok róla. De úgy tűnt, mintha taroltál volna.

Sam nevetett, és észrevettem, mennyire másképp hangzott, mint Ashé. Valahogy könnyedebb volt... talán az anyja hatása?

Ami elgondolkodtatott, hogy Sam egyáltalán hogyan kerülhetett ide, tekintve, hogy Ash nem volt éppen hetero. Meg kellett volna kérdeznem tőle... ha abbahagyná a menekülést.

Miután felkaptam egy italt, fizettem, de mielőtt elindultam volna, Sam megszólalt.–Hé, csatlakoznod kéne hozzánk.

Ebédelni Ash gyerekével? Ez nem lett volna a legjobb ötlet. De Sam őszintén barátságos srácnak tűnt, és nem sok olyan volt itt, aki megmutatta nekem a tutit. Egy ebéd nem árthatott.

– Persze –mondtam, és követtem őt a terem közepén lévő asztalhoz, mert természetesen ott ült. A környéken ülő többiekből ítélve ez lehetett a sportolók szekciója, néhány csinos lánnyal megszórva. Az egyikük puszival üdvözölte Samet, amikor leült mellé, és biccentett, hogy foglaljak helyet vele szemben.

– Srácok, ő itt Ryder–mondta Sam. –Most költözött ide a... Bocsánat, mit is mondtál, hol éltél?

– Mindenhol. Az apám a hadseregben szolgált, szóval, ha szóba hozol egy helyet, akkor már valószínűleg éltem ott.

– Azta, ez nagyon király. Én eddig csak itt éltem.

Igen, tudtam. Furcsa volt, hogy olyan dolgokat tudtam valakiről, akivel soha nem találkoztam, és csak az apjától hallottam ezeket.

A határozottan dögös, túlságosan is megdugható apjától.

– Tartsd magad szerencsésnek –mondtam. –Nem olyan jó állandóan új fiúnak lenni. És a kaja is szar, bárhova is mész.

– Egyetértek. De ha egyszer kipróbálod a belvárosi kajáskocsik egyikét, az megváltoztatja az életed, esküszöm.

– Köszönöm, meg kell néznem. –Megkóstoltam az egyik nuggetset, és bár nem volt a legrosszabb dolog, amit valaha is a számba vettem, kétségbeesetten szükségem volt rá, hogy belemártogassák egy kádnyi szószba.

– Ó, hé, várj csak. –Sam belenyúlt a hátizsákjába, és egy maréknyi ranch- és barbecue szószos csomagot dobott a köztünk lévő asztalra.

– Haver, életmentő vagy –mondtam, miközben kihámoztam egyet, és belemártottam az egyik nuggetset a szószba. A fenébe, ez sokkal jobb volt így. Kár, hogy Sam és Ash rokonok voltak, mert nem bánnám, ha egy ilyen srác lenne körülöttem, de semmi sem végződne jól ezzel a forgatókönyvvel. Úgyhogy jobb volt, ha nem is gondolok rá.

– És hogy sikerült beilleszkedned az osztályokba? Biztos szívás lehet pont a végzős év végén bekerülni.

Befejeztem a nuggetsemet, és bólintottam. –Igen, nem a legjobb. De nem mintha lett volna más választásom. A legtöbb órát megkaptam, amire vágytam. A matek a legrosszabb, bár azon felzárkózni pokolian nehéz.

Sam felnyögött. –A picsába. A matematika elég gáz, még ha nemis kell felzárkóznod. A számok annyira nem az én műfajom, és mondjuk úgy, hogy apám sem segít, ha matek házi feladatról van szó.

– Ez amúgy sem lenne igazságos.

Felnéztem, és láttam, hogy a lány, aki csókkal üdvözölte Samet, visszajött, és helyet foglalt mellette.

– Mivel apád itt dolgozik.

Sam gúnyolódott, miközben odanyúlt hozzá, és ellopta az egyik nuggetset. –Aligha. Ő a rajztanár. A matematika nagyjából annyira nem az ő asztala, amennyire csak elképzelhető.

Elvigyorodott, és beleharapott a lopott falatba. –Nem számít, Mrs. Babington még mindig oda van érte.

– Mindegy. Tudod, hogy ez nem igaz, különben nem kaptam volna hármas aláta múlt félévben. –Grimaszolt, amikor a barátnője szembefordult velem.

– Andrea vagyok –mondta, és a kezét nyújtotta az asztalon át.

– Ryder. –Megráztam, és úgy döntöttem, talán az lesz a legjobb, ha inkább folytatom a nuggetsevést. Nincs szükség arra, hogy belekeveredjek egy bizonyos rajztanárról szóló vitába.

– Mit választottál végül választható tárgyként? –kérdezte Andrea beszélgetésképpen.

Mivel tudtam, hogy ez a kérdés milyen útra fog vezetni, egy másodpercig gondolkodtam a válaszomon. Úgy tűnt, hogy ez egyáltalán nem zavarta, mert rögtön folytatta.

– Fogadok, hogy alig maradt valami, mire ideértél. Ó, Istenem, a szónok képzőn kötöttél ki Mr. Healyvel? Annyira unalmas, és örökké tart. De gondolom, ezért is olyan jó a szónoklásban.

A francba. Mindent megtettem, hogy ne beszéljek semmiről, ami Sam apjával kapcsolatos, próbáltam egyszer az életben a radar alatt maradni. De úgy tűnt, Andreának más tervei vannak velem.

– Uh, nem. A másik iskolámban művészetre jártam, és amikor idejöttem, gyakorlatilag könyörögtem, hogy bekerülhessek a végzős osztályba...

– Sam apjához. –Andrea megütötte Sam vállát, aki bólintott, és tovább rágott. –Biztos komolyan könyörögtél. Mr. Delaney osztálya mindig az első, amelyik megtelik. Meglep, hogy beengedett.

Ha akkoriban tudta volna, hogy ki vagyok, valószínűleg nem engedte volna. –Ja, én is megdöbbentem. Örültem, de megdöbbentem.

– Lefogadom. Mindenki, akit csak távolról is érdekel a művészet, Mr. Delaney-nél akar tanulni. –Nem csak ezt akarom csinálni Mr. Delaney-vel.– Ő csodálatos. Régebben sok galériában szerepeltek a munkái.

– Jézusom, Andrea–nevetett fel Sam, és hátradőlt a székében, átkarolta a lány székének háttámláját. –Mi vagy te? A rajongói klubjának vezetője?

Úgy tűnt, hogy sokat tud, de ha valaki meg akarta szerezni ezt a címet, az én voltam.

– Nem. –Andrea karon bökte a barátját. –Csak azt mondom neki, milyen szerencsés, hogy az apád a tanára. Nemcsak nagyszerű művész, de jó fej is. Ezt te is tudod.

Sam forgatta a szemét, de a mosolya elárulta, hogy egyetértett vele.

– Igen, eddig nagyon tetszik az óra. Már értem, miért akarnak az emberek bekerülni. –Samre néztem, aki Andrea vörös hajának egy tincsét csavargatta az egyik ujja körül. –Te is szereted a művészetet?

Sam nevetett. –A pokolba is, dehogy. Alig tudok rajzolni egy pálcikaembert, apám legnagyobb rémületére. Azt mondja, biztos rossz gyereket hozott haza a kórházból.

– Ó, kérlek –Andrea elvigyorodott. –Ahhoz túlságosan hasonlítotok egymásra.

Amikor Sam odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, egy pillanatig tanulmányoztam őt, próbáltam kideríteni, hogy igaza van-e. És bár kétségtelenül láttam hasonlóságot Sam és az apja között, hiányzott belőle az az erős állkapocsvonal és a robusztus, férfias vonzerő, amit Ash árasztott magából.

Amikor a két szerelmespár végül szétvált, Sam rám nézett, én pedig gyorsan a tányéromra szegeztem a tekintetem. Nem akartam, hogy azzal vádoljanak, hogy a srácot stírölöm. Az kínos lenne.

– Hé, tudod mit?

Felvettem az italt, és belekortyoltam. –Mit?

– A hétvégén medencés partit tartok egy csomó emberrel. El kéne jönnöd. Nagyszerű alkalom lenne, hogy mindenkivel megismerkedj.

Medencés buli? Ash házában? Általában nem hittem a sorsban, a jelekben és az ilyesmiben. De amikor egy ilyen pompás lehetőség ezüsttálcán került elém, hülye lettem volna, ha nem ragadom meg.

– Medencés buli? Szívesen elmennék.

20

 

Ash

 

Fordította: Aemitt

 

– SAM. Sam? Naptej. Nem akarok másodfokú égési sérüléseket az én felügyeletem alatt. –Odadobtam neki az üveget, amikor elindult kifelé a hátsó ajtón, és ő tisztelgett nekem, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.

A hátsó udvar már tele volt az osztálytársaival, a zene bömbölt, és ilyenkor hálás voltam, hogy a két szomszédos házban tizenéves családosok laktak, akik nem tettek volna panaszt a hangos zajongás miatt.

Nem is tűnt olyan távolinak, amikor én magam rendeztem a saját végzős bulimat, és most itt voltam, valamiféle felelős felnőttként, akinek saját gyereke van, aki hamarosan leérettségizik. Egyáltalán nem éreztem helyesnek. Túl gyorsan telt az idő, és mindössze harminchat évesen, néhány hónap múlva már üres semmi leszek.

Szomorúsággal töltött el, amikor láttam, hogy Sam egy halom úszógumit cipel, és a teraszra dobja, hogy a barátai felkaphassák. Nem tudtam, hogyan sikerült, de egy kurva jó gyereket neveltem, jobbat, mint amilyet valószínűleg megérdemeltem volna. Okos volt, jó tanuló, tehetséges labdajátékos, rendes ember, aki kedves volt másokkal. Tanulhatnék tőle egy-két dolgot, különösen, ha a jó és a rossz közötti különbségről volt szó.

És ha már itt tartunk, a mobilom rezgett a nadrágzsebemben, elővettem, hogy megnézzem, ki más, mint az a makacs, kitartó, gyönyörűséges zabszem a seggemben.

Ryder: Tervek mára?

Elvigyorodtam és visszaírtam.Nemveled.

Ryder: Ezt orvosolni tudom. Csak mondd ki a szót.

Kétségtelen, hogy öt perc alatt itt lenne, ha bátorítanám, de ez nem történt meg. Egész héten sikerült elhárítanom őt, mióta ott hagytam a rekreációs központ parkolójában. A telefonon tett kísérleteitől eltekintve, amelyekkel megpróbált választ kicsikarni belőlem, vagy az órán kétértelműen beszélni, Ryder nem szorított sarokba egy üres helyiségben vagy sikátorban, és a kísértés hiánya miatt megkönnyebbültem... ahogy valami másra is, amire igyekeztem nem gondolni.

Ma megpróbálok felelősségteljes apa lenni pötyögtem. Talán el kéne gondolkodnod azon, hogy korodbeliekkel lógj együtt.

Ryder: Vicces, hogy ezt mondod. Épp azon gondolkodtam, hogy ez egy jó ötlet lenne.

Hűha. Ryder a változatosság kedvéért figyelt? Megfogadta a tanácsomat? Nem kérte, hogy osonjak ki egy randevúra?

Vajon befagyott a pokol?

Jó szórakozást. Miután elküldtem az üzenetet, visszadugtam a telefont a zsebembe, és épp fel akartam venni néhány törölközőt, hogy kivigyem, amikor megszólalt a csengő.

Általában Sam összes barátja tudta, hogy a hátsó kapun keresztül kell bejönnie, de talán valaki véletlenül bezárta.

– Megyek –kiáltottam, miközben az ajtó felé tartottam. Kinyitottam a reteszt, és kitártam az ajtót, és amikor megláttam a küszöbömön álló személyt, kurvára elakadt a szavam.

– Jó napot, Mr. Delaney. –Bárki másnak kedvesnek tűnne Ryder mosolya. De én tudtam, hogy milyen huncutság rejtőzik mögötte. –Azt mondta, elmegy? Nagyon remélem, hogy nem. Legalábbis még nem.

Ó, édes Jézusom, gondoltam, miközben végigsimítottam az arcomon, és próbáltam kitalálni egy logikus okot, hogy Ryder miért lenne itt, azon kívül, hogy kínozzon engem.

– Mi a fenét keresel itt, Ryder?

Meglepetést színlelt, és szívéhez kapott. –Így üdvözölsz engem? Tényleg?

Hátranéztem, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki sincs hallótávolságon belül, lehalkítottam a hangomat, és azt mondtam.–Nem tudom, hogy honnan tudod a címemet, de el kell menned!

– Sajnálom, Ash. Nem lehet. Engem meghívtak.

– Én nem hívtalak meg.

Ryder összepréselte az ajkát, és megkocogtatta az ujjával. –Nem, te nem hívtál, ugye? És bár el sem tudom mondani, mennyire kiábrándít ez, tény, hogy most itt vagyok. Nem fogsz beengedni?

Komolyan gondolta? Be akart jönni a fiammal és tucatnyi barátjával az udvarra? Az elszántság az egy dolog, de túl messzire ment ezzel a nyomulással, hogy megjelent a házamban.

Éppen kinyitottam a számat, hogy ezt megmondjam neki, amikor meghallottam, hogy Sam mögöttem van.

– Ryder? Hé, sikerült ide érned. –Sam szélesebbre tárta az ajtót, és intett Rydernek, hogy jöjjön be. Csak álltam ott, ahogy Ryder átlépte a küszöböt. –Apa, ugye ismered Rydert? Az egyik órádra jár?

Gyakorlatilag megfulladtam a nyelvemtől, mert honnan a faszból ismerte Sam Rydert és fordítva? Persze, egy évfolyamra jártak, de semmi közös nem volt bennük. Kivéve engem.

A francba. Ez nem volt jó. Istenem, ez egyáltalán nem volt jó.

Próbáltam nyelni, próbáltam kinyögni a szavakat, és végül sikerült. –Igen. Szia.

Ehhez képest Ryder a legkevésbé sem tűnt zavartnak, miközben én próbáltam nem kapni egy istenverte agyvérzést.

– Köszönöm, hogy meghívott, Mr. Delaney–mondta.

– Gyerünk, menjünk hátra. Már mindenki a medencében van, úgyhogy segíthetsz kihozni a törölközőket.

– Meglesz. –Ahogy Ryder követte Samet, a válla fölött visszanézett rám, és pimaszul rám kacsintott.

Kibaszás. Az. Életem.

Hogyan történhetett ez? Hogy lehet, hogy a fiam úgy vezeti Rydert a házamban, mintha ez mindennapos dolog lenne? Mint egy transzba esett ember, úgy nyúltam az ajtóhoz, és lassan becsuktam, aztán néhány másodpercig álltam, és a kémlelőnyílást bámultam, azon tűnődve, hogy mi a fenéért nem jutott eszembe ellenőrizni azt a nyavalyát, mielőtt kinyitottam volna az ajtót. Akkor legalább valamennyire felkészülhettem volna arra, hogy meglátom, ki mást, mint az istenverte középiskolás szeretőmet?

A kurva életbe, ez rosszul hangzott. Nem, ez nem hangzott rosszul, ez rossz volt. Rossz voltam. A legrosszabb mind közül.

Mély lélegzetet vettem, és megpróbáltam megnyugtatni az idegeimet. De amikor meghallottam, hogy Ryder ismerős nevetése végigszáll a folyosón, a hülye farkam automatikusan reagált, és úgy döntöttem, hogy még egy kicsit tovább állok ott. A pozitívum az volt, hogy a többi gyerek kint volt, így egyikük sem csodálkozott volna azon, hogy mi a fenéért érdekel hirtelen ennyire a bejárati ajtóm krémszínű festése.

Harminctól visszaszámoltam, és arra a döntésre jutottam, hogy egyenesen a konyhába megyek, és ott maradok a nap hátralévő részében. Sam foglalkozhat majd a grillsütővel, a fenébe is, lehet, hogy még a boltba is be kell mennem egy extra adag élelemért. Nem akartam, hogy éhen maradjanak.

De bármennyire is próbáltam meggyőzni magam, hogy van megoldás arra, ami a legnagyobb rémálmommá vált, semmi sem készített fel arra a hatásra, amikor besétáltam a konyhámba, és megláttam Rydert az ablakom előtt állni a teraszon.

Szedd össze magad, Ash. Senki sem fogja megtudni. Honnan is tudnák meg?

Ryder elmosolyodott valamin, amit az egyik mellette ülő lány mondott, majd hátrapillantott az ablakra. A tekintete találkozott az enyémmel, és én gyorsan elfordultam.

Tudni fogják, ha nem tudsz úgy ránézni vagy beszélni a sráccal, hogy ne álljon fel, az már biztos.

A hűtőszekrény felé vettem az irányt, és a kelleténél kicsit nagyobb erővel nyitottam ki, és amikor az oldalán lévő fűszeres üvegek leeséssel fenyegettek, gyorsan kinyújtottam a kezem. Már csak ez hiányzott, egy ragacsos rendetlenség az egész átkozott padlómon. Megráztam a fejem, felkaptam egy Coronát, lepattintottam a tetejét, és nagyot kortyoltam belőle.

Sóhajtottam, és hagytam hátracsuklani a fejem, ahogy ott álltam a hűtőszekrénnyel szemben, és abban a pillanatban azért imádkoztam, hogy bemászhassak abba az átkozott dologba.

– Le kell hűtened magad?

A vállam kiegyenesedett, és megmarkoltam a hűtőszekrény fogantyúját. De amikor semmi más nem jött, arra gondoltam, hogy talán csak képzeltem Ryder hangját. Semmit sem vetettem volna a szememre, ha róla van szó.

Éppen félre akartam tolni, mint a képzeletem elbaszott szüleményét, amikor újabb kortyot nyeltem a sörömből.

– Nincs kedved nekem adni egy ilyet, ugye?

Oké, ez biztosan nem az én képzeletem volt, mert ha az lenne, Ryder nem kérne tőlem sört. Nem, sokkal többet kérne.

Szép lassan becsuktam az ajtót, és megfordultam, hogy lássam, ahogy a konyhában áll. –Nem, abszolút nincs. De szép próbálkozás volt.

– Hé!–Ryder megvonta a vállát, és keresztbe fonta a karját azon a komolyan megformált mellkason. –Nem jutsz semmire, ha nem kérdezel.

– Szerintem vissza kéne menned a többi gyerekhez.

Ryder felvonta a szemöldökét, majd hátranézett. –Ez nem fog menni. Ezúttal nem.

Összehúztam a szemem, ahogy a pultomnak támaszkodott.

– Az egész gyerek dolog. Az első alkalommal hatásos volt, de most már nem. A raktár után már nem...

– Oké, értem.

– Tényleg?

Az ujjaim olyanerősen szorultak az üveg nyaka köré, hogy meglepődtem, hogy nem tört össze. De most nem akartam ezt a játékot játszani vele. Túl veszélyes volt, és én túl gyenge voltam.

– Mit keresel itt? Mindenki más odakint van.

– Ó, Sam mondta, hogy ide tehetem a ruháimat. –Ryder ellökte magát a pultról, és az inge szegélyéért nyúlt, és mielőtt szólhattam volna neki, hogy tartsa magán azt a rohadt izét, már áthúzta a fején, felfedve az egyik leglátványosabb fizikumot, amit valaha láttam.

– Vedd vissza.

Ryder elvigyorodott, és lenézett az anyagra. –A pólómat?

– Igen, az átkozott pólódat. Vedd vissza.

Fintorogva ráncolta a homlokát, és a mögötte lévő pultra dobta. Igyekeztem mindenhova máshova nézni, csak a feszes, tónusos bőrre nem, ami a tökéletesen kidolgozott mellein feszült.

– Szerinted nem gondolják azt az emberek, hogy ez egy kicsit furcsa? Ha teljesen felöltözve megyek úszni?

A tekintetem automatikusan a rövidnadrágjára esett, ahogy a keze is, és nem voltam biztos benne, hogy jobban aggódtam, hogy le akarja-e venni, vagy hogy nem.

– Ryder…

Kinyitotta a felső gombot, én pedig leeresztettem a sörösüvegemet és a másik kezemet, hogy a rövidnadrágom előtt pihenjen.

– Igen, uram?

Ó, a pokolba! Mintha szükségem lett volna rá, hogy még több olajat öntsön a tűzre azzal, hogy ezzel a szóval dobálózik.

– Ebben a házban Mr. Delaney vagyok, nem uram.

Úgy vigyorgott, mint egy kibaszott ördög, miközben lassan kigombolta a gatyáját.

– Bocsánat... Mr. Delaney.

– Baszki –motyogtam, és az ablak felé néztem, ahol Sam és az osztálytársai nevetgéltek és játszottak a medencében, teljesen megfeledkezve arról, hogy mi történik a házban, alig pár méterre tőlük.

– Senki sem figyel ránk.

– Nincs olyan, hogy mi. –Megcsóváltam a fejem, hogy szembeforduljak vele, és ez hiba volt. Amíg kifelé néztem, Ryder már teljesen kigombolta a rövidnadrágját, és kissé lejjebb csúszott a csípőjén.

– Tényleg? Akkor most nem áll fel pokolian attól, hogy nézed, ahogy vetkőzöm? Nem akarsz idejönni és befejezni a munkát?

Megparancsoltam a lábamnak, hogy maradjon mozdulatlan, bár csak arra tudtam gondolni, hogy átmasírozok, és a konyhaszigetem fölé döntöm a nagyszájú szarházit. Ehelyett összeszorítottam az állkapcsomat, és néma maradtam.

– Oké, akkor légy makacs.

Abban a pillanatban, hogy Ryder a hüvelykujját a nadrágja oldalába csúsztatta, tudtam, hogy be kellene csuknom a szemem, vagy el kellene fordulnom. De csak álltam ott, odaragadva a helyemhez, ahogy a cargo rövidnadrágját teljesen letolta, felfedve a legkisebb, legszűkebb fehér Speedo gatyát, amit életemben valaha láttam.

A lélegzetem elakadt, és valahol a torkomba szorult. A tekintetem végigvándoroltRyder testének minden egyes centiméterén, és amikor elértem az izmos combjai közötti méretes dudort, minden erőmmel azon voltam, hogy ne kússzam át a konyha padlóján, és ne rántsam le azt az anyagdarabot a fogaimmal.

Hogy a fenébe volt egyáltalán legális ezt fürdőgatyaként felvenni? Gyakorlatilag semmit sem takart, feltételeztem, hogy ez volt a lényeg.

Ryder kuncogott, és a konyhapadlón átrúgta hozzám a nadrágját. –Gondoskodom róla, hogy az ablak közelében maradjak, így még jobban megnézheted. –Ryder megpördült, megmutatva pompás fenekét, miközben visszasétált a konyhaszigetem végéhez.–Mert hidd el, nem akarsz lemaradni arról, hogyan néz ki ez, amikor nedves. Hamarosan találkozunk, Mr. Delaney.

Mielőtt még csak egy szó is eszembe jutott volna, ami távolról is megfelelő lenne válaszul, Ryder kacéran integetett, majd eltűnt a hátsó ajtón.

21

 

Ryder

 

Fordította: Aemitt

 

MIKOR felbukkantam a merülésből, és kitöröltem a vizet a szememből, hallottam, ahogy Sam fütyül, majd azt mondja:–Nem fogok hazudni, haver, ha én is ilyen Speedoban lennék, biztos vagyok benne, hogy apám kitagadna.

Majdnem felhorkantam, amikor megfordultam, hogy meglássam Samet, amint a jégkrémszelet alakú úszóján heverészik. Kétségtelen, hogy Ash-t nem nyűgözte volna le, hogy a fia valami ennyire botrányos dolgot visel, de láttam a pillantását, és ma egészen biztosan jó ötlet volt.

– Nem tűnik olyan nagy dolognak ahhoz képest, hogy a lányok milyen zsinórokat hordanak.

Sam bólintott, és leengedte a napszemüvegét, ahogy Andrea elsétált mellette.

– Hmm, ezeknek a medencés partiknak határozott előnye.

Amikor Andrea helyet foglalt az egyik nyugágyon, és kinyújtózott, halkan felnyögött, majd felém fordult.

– És mi van veled? Van olyan lány, aki megragadta a figyelmedet?

És már itt is vagyunk. Ez volt az a pillanat, ami egy új iskolában mindig kicsit trükkös volt. Több, mint jól éreztem magam a szexualitásommal, de sosem tudtam, hogy mások hogyan fogadják majd. De mivel nem szégyelltem felvállalni önmagam, vállat vontam.

– Tudom értékelni a ruhák hiányát, de engem nem ők hoznak lázba és indítanak be.

Sam egy pillanatot sem kihagyva bólintott. –Valahogy úgy gondoltam én is.

– Ó, tényleg? Mi árulta el?

– Nem ismerek olyan hetero pasit, aki Speedoban járna. Ami azt jelenti, hogy apám valószínűleg igen, de nekem nincs szükségem erre a látványra.

Bassza meg, de nekem igen. Ash bármiben, ami keveset hagyott a képzeletre, csorgatnám a nyálam, és hirtelen örültem, hogy a medence mélyén vagyok.

– Szóval, csak úgy kíváncsiságból –mondtam, felkaptam egy közeli úszógumit és rávetettem magam. –Ez azt jelenti, hogy apád meleg?

– Aha. Ez újdonság számodra?

Tekintettel arra, hogy a múlt héten megdugott, a válasz a legkevésbé sem volt az, de ez egy olyan kérdéshez vezetett, amit még nem jutottam el odáig, hogy megkérdezzem Ash-től.

– Észrevettem–mondtam, visszadobva a szavait. –De mindig is meleg volt, vagy...?

Sam elvigyorodott. –Így akarod megkérdezni, hogy hogyan születtem?

– Nem, csak kíváncsi voltam, hogy meleg-e, biszexuális-e vagy bármi.

Sam leintett. –Nem, értem én. Neki és anyámnak volt valami egyéjszakás kalandja, de nem lett belőle semmi, valószínűleg azért, mert rájött, hogy nem bukik a nőkre... –Egy nagy csobbanás a közelében elvágta a szavait, és amikor Andrea újra felbukkant, Sam figyelme hivatalosan is másfelé irányult.

Ami jó alkalmat adott arra, hogy észrevétlenül elsurranjak.

Kimásztam a medencéből, és a konyhaablak előtt törölköztem meg, remélve, hogy Ash a közelben van, hogy jól megnézhessen. De amikor sehol sem láttam, a törülközőt a derekam köré tekertem, és elindultam befelé.

A ház üresnek tűnt a kinti zene és hangoskodás nélkül, és csendben végigjártam minden szobát, hogy megtaláljam, hová menekült Ash. Csattogást hallottam a konyha közeléből, ezért visszamentem abba az irányba, ahol egy nyitott ajtó vezetett a garázsba.

Bekukkantottam, és amikor megláttam, hogy Ash egy láda palackozott vizet emel fel, letéptem a törölközőt, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Felnézett és megrázta a fejét. –Ryder, a kurva életbe!

– Szükséged van egy segítő kézre? –mondtam, és odasétáltam hozzá. –Vagy egy szájra?

Ash felsóhajtott, és lehunyta a szemét. –Nem, csak arra van szükségem, hogy megfordulj, és kimenj. Ott a helyed.

– És hagyjalak itt, hogy egyedül végezd ezt a sok kézimunkát? Az nem lenne túl szép dolog. És tudod, milyen nagylelkű tudok lenni.

– Nagyszerű. Mi lenne, ha kinyitnád az ajtót, hogy én kisétálhassak rajta?

– És aztán?

Ash felnyögött, ami most nagyon beindított. –Akkor kimész és békén hagysz. Ahogy mondtam.

Elindult mellettem, de én kinyújtottam a kezem, és az ujjamat a nadrágja derekába akasztottam, megállítva őt, hogy a hátához szoríthassam magam. Még a pólóján keresztül is éreztem a melegét. Meg akartam kóstolni, és mivel tele volt a keze, nem igazán tudott megállítani.

Kezemet a csípőjére tettem, és odahajoltam, hogy nyelvemmel végigsimítsak a nyakán. Megremegett, és én újra megtettem.

– Ryder... ne. –A hangja feszült volt, és csak elképzelni tudtam, milyen harcot vívott önmagában.

– Mit ne? –A dereka körül a kezemet a cipzárjához csúsztattam, és örömmel fedeztem fel, hogy bár Ash mindent megtesz, hogy eltaszítson magától, a teste biztosan nem akarja, hogy elmenjek.

A farka vastag és kemény volt a nadrágja mögött. A kezemmel betakartam, majd a feszes fenekéhez simultam a csípőmmel.

– Ne érjek hozzád? Ne csókoljalak? –Újra a tarkójához nyomtam az ajkaimat. –Mert azt kell, hogy mondjam, a tested nem ért ezzel egyet.

– A testem egy kibaszott hülye.

Kuncogtam, és az ujjaimat rászorítottam. –Vagy talán a tested csak... őszinte.

A nyelvemet a fülcimpájához simítottam, és egy határozott mozdulattal végignyaltam rajta, és ekkor történt meg. Mintha valamiféle kapcsolót kapcsoltam volna. Ash egy padra csúsztatta a nehéz vizes ládát, és mielőtt tudtam volna, mit csinál, megfordult, és a kezével megragadta a csuklómat.

A szorítása erős volt, ahogy rám nézett, és kékesszürke szemei nyugtalanok voltak. Vihar gyűlt benne, és azon tűnődtem, mit kell tennem, hogy ez a vihar elszabaduljon.

Megnyaltam az alsó ajkamat, és Ash tekintete azonnal a mozdulatra figyelt. Színlelhetett, amennyit csak akart, de nem lehetett letagadni a közöttünk lévő kémiát. Nem lehetett letagadni a perzselő tüzet, ami lángra lobbant, valahányszor egymás közelében voltunk. Most már csak arra volt szükségem, hogy cselekedjen is.

– Tényleg azt akarod, hogy most azonnal kisétáljak azon az ajtón?

– Amit én akarok, és amit neked tenned kell, az két nagyon is különböző dolog.

Nos, legalább ennyit hajlandó volt elismerni. Kíváncsi voltam, mit vallana még be, ha senki más nem lenne a közelben.

Egy lépést tettem felé, és amikor nem lökött vissza, azt suttogtam:–Mit akarsz?

Ash ujjai ökölbe szorultak, a tekintete végigvándorolt a testemen, végig a mellkasomon, a hasizmaimon és a Speedom tapadós, nedves anyagán.

– Le akarom venni rólad azt a kibaszott anyagdarabot, és látni akarlak teljesen meztelenül. –A farkam megrándult, amikor Ash a tekintetét ismét a szememre szegezte. –Ezt akartad hallani?

Kurvára ez volt az.Ha elengedne, akkor szívesen teljesítem a kérését. –Csak ha igaz.

Ash szeme egy kicsit összeszűkült, de nem szólt semmit. Megpörgetett, és a hátamat a garázsajtónak nyomta. A légzésem most már szaporább volt. Hátralépett egy lépést, és tényleg végignézett rajtam, és amikor egyik kezét leengedte, hogy megtapogassa a farkát, felnyögtem.

– Baszki, Ash. –Megmozdultam, hogy a kezemet a Speedomba csúsztassam, de Ash megrázta a fejét.

– Tedd a kezeidet tenyérrel az ajtóra magad mellé.

Ez a parancs kurva szexi volt, és határozottan nem az a „húzzunk innen a pokolba” volt, amire számítottam. Ezért úgy döntöttem, hogy emelem a tétet, és egy kicsit jobban széttárom a lábaimat, miközben eleget tettem Ash kérésének.

Ash nagy levegőt vett, a szemei minden egyes centiméteremet elnyelték. Kezével végigsimított a haján, és azt mormolta. –Ezért a pokolra jutok.

Tudni akartam, hogy pontosan mire is céloz, de nem mertem megszólalni. A legkevésbé sem akartam megijeszteni. Csábítóan elhúztam a csípőmet az ajtótól, mire Ash orrcimpái kitágultak.

Aztán mozogni kezdett. Megtette azt a pár lépést, amire szükség volt ahhoz, csak centikre legyünk egymástól, és a szemembe nézett.

– Tartsd a kezed az ajtón. Ha bármi módon hozzám érsz, abbahagyom.

Abbahagyni mit? Ha nem siet és nem mondja el, azt hiszem, menten meghalok. –Miért nem érhetek hozzád?

Ash megnyalta az ajkait, és a fejem majdnem felrobbant, amikor lassan elkezdett térdre ereszkedni, a szája pedig egy vonalban volt a lüktető farkammal. Felnézett rám. –Mert ha megteszed, nem fogok tudni leállni, és nincs sok időnk. A te döntésed, Ryder. Semmi kéz, vagy nincs száj.

Nincs a szája?

– Ryder?

– Nincs kéz, értettem. A pokolba is, akár az ajtóhoz is ragaszthatod őket, ha ez kell ahhoz, hogy a szádat megkapjam.

Ash ajkai megrándultak, mielőtt tekintetét leeresztette a farkamra, majd ujjait végigvezette a lábam oldalán, és lehajolt. Elakadt a lélegzetem a látványtól, hogy a szája ilyen közel van a mohó farkamhoz. Egy kicsit arrébb rántott az ajtótól, és végighúzta a nyelvét a fedett hosszom alján, én pedig szinte nyöszörögtem.

– Hmm –mondta Ash, miközben megismételte a mozdulatot, és a kezét még feljebb csúsztatta a combomon. –Ennek kurvára illegálisnak kellene lenni. Szárazon is elég bűnös volt, de nedvesen...

Nem fejezte be a gondolatát, de nem is volt rá szükségem. Nedvesen ez a Speedo minden szögletre, dudorra, vonalra és érre rátapadt, és tekintve, hogy Ash milyen közel volt hozzám, akár meztelen is lehettem volna.

Meleg lehelete átszivárgott a hűvös anyagon, hogy ingerelje és csiklandozza érzékeny bőrömet. Amikor végül leeresztette a fejét, hogy a fehér úszónadrágon keresztül a szájába vegyen, rá kellett harapnom az ajkamra, hogy megakadályozzam, hogy felkiáltsak.

– Ó, Istenem–mondtam, ahogy a száját felfelé mozgatta a hosszamon. –Ash, a szád... bassza meg.

Most már teljes erőből szopott, a fedett makkom az ajkai között, miközben ujjai a combom hátuljába fúródtak, közelebb húzva engem. De átkozott legyek, ha leveszem a kezemet az ajtóról, nem, amikor tudtam, milyen következményekkel jár. Ehelyett arra használtam őket, hogy előre lendítsem a csípőmet, hogy még mélyebbre tolhassam magam a szexi ajkai közé.

Az osztálytársaim tompa hangjai a medencében nem sokban tántorítottak el, miközben gyakorlatilag megdugtam a tanáruk száját.Ash ujjai még feljebb kúsztak, és elkezdett az ágyékom V-jénél matatni.

– Olyan istenverte jó illatod van. Mint a nyár, a só és a férfiasság. –Egyik kezét a Speedom hátsó része alá csúsztatta, hogy megsimogassa a seggemet. –Egész délután tudnálak szopogatni.

– Igen, kérlek –suttogtam, és Ash kuncogott.

– Ezt szeretnéd, ugye? Hogy lecsúsztassam rólad ezt az aprócska kifogástalan úszónadrágot, és lenyeljelek a torkomon.

– Kurvára megőrülnék érte, érted, és ezt te is tudod.

Valami felvillant Ash szemében, és mintha egy másik kapcsolót kapcsoltam volna, az ott kavargó vihar eloszlott. A picsába!

Nem. Nem. Nem.

Mit mondtam?

Mit csináltam rosszul?

A kezem még mindig az átkozott ajtón volt, a kurva életbe! De valami határozottan megváltozott, mert Ash elvette a kezét és a száját a testemről, és visszaült a sarkára.

Lenéztem a szőke fejére, és amikor éppen meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, Ash azt mondta –Menj!

A szó olyan halk volt, olyan tompa, hogy szinte meg sem hallottam a fejemben dübörgő vér miatt. –Ash, én...

– Ryder–mondta most már hangosabban –, most azonnal el kell menned.

Összeszorítottam a fogaimat, frusztrációm a tetőfokára hágott, valami nyomot kerestem, hogy mit rontottam el, és ekkor megláttam a combjára szorított kezeit.

Most már kezdett értelmet nyerni a dolog. Nem tettem semmi rosszat. Annyira felhúztam, hogy megszegte az ígéretét. Mert még akkor sem tudta garantálni, hogy abbahagyja, ha a kezemet az ajtóra tettem.

Ez kurva dögös volt.

Előre léptem, és Ash felkapta a fejét. Lassan elmosolyodtam, majd közel hajoltam a füléhez és suttogtam.–Tartozol nekem. –Mielőtt tovább feszítettem volna a szerencsémet, felkaptam a törölközőmet, és kisurrantam a garázsajtón, hogy megkeressem a legközelebbi fürdőszobát.