16
Ryder
Fordította: Aemitt
EGY pillanatigsem haboztam,
mert Ash bármikor meggondolhatta magát, és én annyit akartam belőle, amennyit
csak kaphattam, ameddig csak tudtam.
Ahogy még közelebb húzódtam hozzá, éreztem, hogy
az egyik karja a derekam köré fonódik, és olyan szorosan tart, hogy alig kapok
levegőt.
Ez tényleg megtörtént? A tiltakozások, az
üzenetek, a távolságtartás után itt volt, és megcsókolt az iskola területén,
ahol bárki besétálhatott és megláthatott minket.
Hagyd csak, gondoltam.
Nem érdekel.
Ajkaim elnyíltak, nyelvemmel invitáltam őt, hogy
vegye el, amit tudtam, hogy ő is akar. Korábban elzárkózott tőlem, és most
megnyíltak a zsilipek, az éhsége felülírta a logikát.
Helyes! Gyakorlatilag doromboltam neki, és imádtam azt
az érzést, hogy végre újra a karjaimban van, ahová tartozott. Még anélkül is,
hogy jól láthattam volna, az érzékeimet elárasztotta az íze, a tapintása, az
illata. Bármilyen hihetetlen parfümöt is viselt, keveredett a testének
kémiájával, olyan feromonokat sugározva, hogy kész voltam letépni a ruháit itt
és most.
De egyik keze még mindig szorosan markolta a
csuklómat, a mellkasához szorította, hogy érezzem, ahogy a szíve dobog. Talán
azt hitte, hogy ha továbbra is fogva tart, akkor kevesebb módon érinthetem meg,
de ha a belőle jövő nyögésekből lehetett következtetni, akkor máris megadta
magát.
– Baszd meg, igen –mondtam az ajkaira,
mielőtt újra belemerültem volna. Megnyitotta a száját, úgy billentette az enyém
felé, hogy még mélyebbre tudjon hatolni, még többet lopva belőlem.
Vedd el.
Vigyél engem. Vegyél el bármit, amit csak akarsz.
A csuklómra gyakorolt szorítása enyhült, és
amikor ki tudtam szabadulni, hátranyúltam, hogy megragadjam a pompás fenekét,
amikor a felettünk lévő lelátóról felhangzott az éljenzés.
Ash hátrahajtotta a fejét, ahogy mély levegőt
vett, de én nem hagytam, hogy elmeneküljön. Visszahúztam magamhoz, tudtam, hogy
csak úgy tudom elterelni a gondolatait arról, hogy hol vagyunk, ha elmerül
bennem.
Engedelmesen folytatta, szopogatta a nyelvemet,
és annyira megszorította a derekamat, hogy gyakorlatilag a testéhez emelt.
Éreztem, ahogy a farkát az enyémhez szorítja, hosszú, vastag és kemény... és a
számért könyörgött.
– Ezt akarom –mondtam az ajkaira, és a
kezemet közénk mozdítottam, hogy érezzem az erekcióját. –Téged akarlak. Álmodom
róla.
Amikor Ash elhallgatott, nyilvánvaló volt, hogy
érzékeny pontra tapintottam.
– Ahh, ezért nem akartál ma rám nézni? –kérdeztem.
–Te is rólam álmodtál?
Nem vártam, hogy válaszoljon, nem, amikor a teste
szavak nélkül is elárulta a választ. De aztán Ash a vállamra ejtette a fejét, mély
és elkínzott hangján megszólalt. –Nem kéne.
Ó, Istenem. Igen, rólam. Ettől úgy éreztem, hogy
a fellegekben járok, mintha repülni tudnék.
Elfordítottam a fejem, majd ujjaimmal
végigsimítottam a haján, és csókot nyomtam a nyakára. Újabb hangos kiabálási
hullám kezdődött, és vele együtt több száz láb dörömbölése, ahogy az
alumíniumhoz csapódva a tömeg felállt.
Ash ismét megmerevedett, de én folytattam a
csókjaimat a nyakán, és újra végigsimítottam a farkát a nadrágján keresztül,
amíg fel nem emelte a fejét, és halkan felnyögött.
– Mondd ki –mondtam. –Mondd, hogy annyira
akarsz engem, mint én téged.
– Nem.
Visszavezettem az ajkaimat az övéhez, nyelvem
hegyével incselkedve nyitottam meg őket, és gyengéden ráharaptam az alsó
ajkára. – Ez az igazság, akár be akarod ismerni, akár nem. Azt hiszed, nem
érzem ezt? Amit egymással teszünk?
– Baszki. –Olyan erősen szorította a
csípőmet, hogy tudtam, holnapra már nyomokat fog hagyni. –Én... nem akarlak
akarni téged.
Örültem, hogy sötét van, így nem láthatta a fülig
érő vigyoromat.
Ez a gyönyörű, szexi, tehetséges férfi akart
engem, és nem volt semmi, amivel ezt elrejthette volna.
Az éljenzés és a dobogás háttérzaja elhalkult,
ahogy Ash szavai a fülembe csengtek. Kigomboltam a nadrágját, és csak annyit
mondtam:–Ne aggódj, Ash. Nem mondom el senkinek.
Végigsimítottam az ujjbegyeimmel a hasa feszes,
meleg bőrén, és amikor nem lökte el a kezemet, kicsit lejjebb simogattam.
Ujjaimat a gatyája gumírozott része alá csúsztattam, a célom most már annyira
világos volt, hogy már el tudtam képzelni, milyen forró és kemény lesz a hossza
a kezemben. De amikor a hüvelykujjam végigsimított a farkának a fején, Ash
elszakította a száját, és kimondta azt a szót, amitől rettegtem.–Állj!
A kezem megdermedt ott, ahol volt, az ujjaim a
gatyájában, csak centikre attól, amit a legjobban akartam. –Gyerünk, Ash. Senki
sem fogja megtudni.
– Ó, Istenem –motyogta, elengedte a
csípőmet, és a karomért nyúlt, hogy elhúzza magától. –Mit tettem?
– Te nem csináltál semmit –mondtam,
és a tenyeremet a saját farkamra nyomtam. Azt mondta, hogy ne nyúljak hozzá.
Szart sem mondott arról, hogy ne nyúljak magamhoz. –Végre újra egy oldalon
voltunk.
– Nincsen semmilyen oldal –mondta Ash,
sokkal keményebben, mint vártam, és én hátráltam egy lépést. Szóval
visszatértünk ahhoz a részhez, amikor tagadásra hivatkozik, és pöcs lesz?
Vettem.
– Kurvára biztos, hogy van egy oldal, és ha
felkerülnél rá, és rajta is maradnál,
az igazán nagyszerű lenne.
A raktárban olyan sötét volt, hogy nehéz volt
kivenni Ash arckifejezését, de volt egy olyan érzésem, hogy nem mosolyog. Tett
egy lépést felém, aztán még egyet, amíg én hátráltam a terem másik végében.
Ki tudtam venni Ash magas sziluettjét, ahogy
fölém tornyosult, és édes istenanyám, valami baj lehetett velem, mert ahelyett,
hogy megfélemlítve éreztem volna magam, csak azt akartam, hogy elkapjon, ahogy
csak akar.
– Amit akarsz –mondta Ash összeszorított
fogakkal –, az lehetetlen.
– Amit énakarok? –Felemeltem az
állam, nem akartam meghátrálni. Itt nem volt senki más, csak mi ketten, és nem
akartam, hogy másként bánjanak velem, mint egyenrangú félként. Most az egyszer
végre kimondhattam mindent, amit akartam. –Te is akarod, Ash. Épp annyira, mint
én.Mikor hagyod már abba, hogy úgy teszel, mintha nem tudnád?
– Eléggé biztos vagyok benne, hogy épp most
tettem meg, és ez a probléma. Ha a közelembe kerülsz, elveszítem az istenverte
fejemet.
– És emiatt kéne abbahagynom?
Ash a mögöttem lévő falra tette a kezét, és olyan
közel hajolt hozzám, hogy láttam a tekintetét az enyémbe fúródni.
– Nem, nem hiszem, hogy bármi is
megállítana, és a legrosszabb az egészben az, hogy...
– Nem akarod, hogy abbahagyjam. Ezért
mondtad el nekem az előbb. –Megnyaltam az ajkaimat. –Ismerd be.
– És az mire lenne jó?
– Nekem? Kurva sokra. Először is, nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy
segítsen nekem elintézni azt a merevedést, amit az előbb életre keltettél.
– A kurva életbe, Ryder. –Ash ellökte magát
a faltól, és hátat fordított nekem. –Ez őrület. Felfogod, mekkora bajba
kerülhetek? Nemcsak a vasárnap miatt, hanem már csak azért is, mert most itt
vagyok veled. Ha valaki meglátna minket...
– Mindent letagadnék.
– Ja, persze. Abba kell hagynod, bármennyire
is... nem akarom, hogy megtedd.
Bár nem éppen ideális körülmények között tette, a
beismerése mégis megdobogtatta a szívemet. Egy lépést tettem előre, és éppen
biztosítani akartam arról, hogy nincs miért aggódnia miattam. De mielőtt
kinyújtottam volna a kezem, mielőtt még megszólalhattam volna, a raktár ajtaját
felrántották, és Ash kivonult rajta, hagyva, hogy becsapódjon mind rám, mind
erre a beszélgetésre.
17
Ash
Fordította: Aemitt
A POKOLRA fogok kerülni.
Azok után, amit ma este hagytam megtörténni, a
pokol volt a legkevesebb, amit megérdemeltem.
Még Sam meccsének hátralévő részére sem maradtam,
képtelen voltam szembenézni Ryderrel a lelátón, és megkockáztatni egy újabb
találkozást. Azt mondtam Samnek, hogy nem érzem jól magam, ami az első alkalom
volt, hogy hazudtam neki, és ettől szar embernek éreztem magam.
Mi volt az a dolog RyderEllisben, ami ennyire
vakmerővé tett?
Lelöktem magamról a takarót, úgy éreztem, megfulladok,
ahogy az ágyamban feküdtem. Az elmém nem akart lenyugodni, hogy elaludjak,
ezért azon kaptam magam, hogy forgolódom, és azt kívánom, bárcsak újra
átélhetném az órákkal korábbi eseményeket.
De... ez volt az igazság? Tényleg vissza akartam
vonni a tiltott pillanatokat Ryderrel, amikor a testem annyira nyilvánvalóan
nem tudott betelni vele?
Az én hibám volt, hogy ez egyáltalán megtörtént.
Eleve nem kellett volna behúznom abba a raktárba, még akkor sem, ha az egésznek
az volt a lényege, hogy befogjam a száját.
A pokolba is, ezt túl jól csináltam.
És ez az
emlék újra és újra lejátszódott a fejemben, még akkor is, ha megpróbáltam
kiszorítani. Az az izgalom, amit az okozott, hogy közel kerültem hozzá,
megérintettem, éreztem a száját az enyémen. Nem szabadott volna akarnom őt,
tudtam, de Istenem, ahogy a farkam reagált, amikor eszembe jutott, milyen érzés
volt a testében lenni...
Állj. Kurvára
fejezd már be.
Nem volt elég, hogy ma este fizikailag is világossá
tettem, mennyire akarom őt. Azt is mondtam neki. Még ha mondtam is neki, hogy
hagyja abba, mielőtt elmentem, tudtam, hogy átlát rajtam.
Ezért nem volt meglepő, amikor egy perccel később
a mobilom rezgett az éjjeliszekrényen. Még csak rá sem kellett néznem a
képernyőre, hogy tudjam, ki küldött nekem ilyen későn üzenetet.
Ne törődj
vele. Csak ne válaszolj, és abbahagyja.
Csakhogy nem állt le. És az önuralmam Ryderrel
kapcsolatban már így is szar volt.
Ryder: Folyton
csak rád gondolok. A ma estére.
Ryder: Tudom
hogy ébren vagy.
Ryder: Te is
folyton rám gondolsz. Ismerd be.
A frusztráció feldühített, ahogy visszavágtam. Ma este már több mint eleget vallottam be.
Ezt abba kell hagynod.
Ryder: Nem
akarod, hogy abbahagyjam. Emlékszel?
A fene egye meg! A kitartása és a kontroll
hiánya, amit éreztem, azt jelentette, hogy a dolgok megszakítása nem lesz olyan
egyszerű, mint reméltem.
Baromság. Nem akarod, hogy abbahagyja. És azt sem
akarod, hogy találjon valaki mást.
Végigsimítottam az
arcomon, mintha ki tudnám törölni az agyamból, hogy valaha is találkoztam
Ryderrel. De ettől a gondolattól csak üresnek éreztem magam. Mintha valami
életre kelt volna bennem azon az éjszakán, amikor találkoztunk...
De hiba volt. Ez az egész hiba volt.
Ryder: Meztelenül alszol?
Jézusom, miért
kérdezte ezt tőlem?
Ryder: Csak kíváncsi voltam, hogyan kellene
elképzelnem téged.
– Baszki. –Menj
aludni, Ryder.
Ryder: Már ágyban vagyok. És csak alsónadrág
van rajtam. De levehetem, ha szeretnéd...
Összeszorítottam a
szemem, mintha ez segítene, hogy ne pontosan úgy képzeljem el Rydert, ahogy ő
leírta, de ez csak rontott a helyzeten. Hagyd abba! Ez volt az utolsó
üzenet, amit küldtem.
Ryder: Ez azt jelenti, hogy inkább
beszélgetni szeretnél?
Ezt figyelmen
kívül hagytam, ahogy a többi üzenetét is, ahogy jöttek.
Ryder: FaceTime-olhatnánk...
Ryder: Pontosan láthatod, hol van a kezem...
Ryder: Vagy átjöhetnék... hozzád.
~kacsintás~
Az utolsó üzenet miatt felültem. Nem valószínű,
hogy átjönne ide. Ezt nem tenné. Várj, nem tudta a címemet. Ó, hála a fasznak.
A szívem még mindig hevesen vert, amikor
visszafeküdtem. A telefonom újra felvillant, de nem Rydertől jött az üzenet,
hanem egy hívás.
Hangpostára küldtem. Két másodperccel később újra
hívott.
Nem. Nem csinálom ezt.
Ryder: Vedd
fel a telefont, Ash. Beszélnünk kell erről.
A plafont bámultam, és azon tűnődtem, vajon
meddig fogja ezt folytatni, huh, rossz
szóválasztás. Nem mintha ki tudtam volna kapcsolni a telefonomat. Ha Samnek
bármilyen okból szüksége volt rám, el kellett tudnia érni, úgyhogy itt az volt
a legjobb, ha egyszerűen nem veszek tudomást Ryderről.
Megragadtam a telefont, és megfordultam, hogy
bedugjam az éjjeliszekrényembe, és végezzek ezzel az átkozott dologgal. De
ahogy kihúztam a fiókot, újra csörögni kezdett. A kurva anyját! Úgy tűnt, csak úgy szabadulhatok meg ettől a
problémától, ha foglalkozom vele.
Még ha átkoztam is a rossz döntésemet,
továbbmentem és hoztam egy másikat. Felvettem azt a rohadt telefont. –Ne
hívogass!
– Annyira örülök, hogy végre válaszoltál.
Már majdnem elküldtem a zsarukat, hogy megnézzenek.
– Ami ironikus lenne, hiszen valószínűleg
letartóztatnának, amiért veled beszélek.
Ryder kuncogott, a hangja laza és nyugodt volt, a
szöges ellentéte annak, amit én éreztem.
– Senkit sem tartóztatnak le, ha csak
beszél, Ash. Ne aggódj annyira.
– Ne aggódjak? Tudod, milyen nevetségesen
hangzik ez? Épp most írtál nekem, a tanárodnak,
hogy csak a... a...
– Alsónadrág? Tudom. Úgy értem, legalább van
rajtam valami. És ha már vádakkal dobálózunk, ma este behúztál engem, a diákodat, egy raktárhelyiségbe, és
majdnem megdugtál.
– Ryder. Jézusom.
– Mi az? Ez az igazság. Ne tégy úgy, mintha
nem így lenne. Én biztosan nem panaszkodom.
Nem, nem panaszkodott. Miért döntöttem úgy, hogy
már megint felveszem ezt a kurva telefont?
Lehunytam a szemem, és mély levegőt vettem,
remélve, hogy ha csendben maradok, megunja, és leteszi. De még magam is tudtam,
hogy erre kevés az esély.
– Szóval –mondta Ryder másodpercekkel
később. –Nem válaszoltál a kérdésemre.
Makacsul hallgattam, de nem lehetett megállítani.
Ezt valószínűleg jobban tenném, ha észben tartanám, amikor legközelebb úgy
gondoltam, hogy fölénybe kerülhetek vele szemben.
– Meztelenül alszol?
Megráztam a fejem. –Nem. Hosszú alsónadrágot,
zoknit és alvósapkát viselek.
Ryder kuncogott. –Dögösen hangzik... szó szerint.
Az ajkaim önkéntelenül is megrándultak. A fene
essen belé, amiért ilyen elbűvölő faszfej. Hogy lehet, hogy évek óta az első
ember, aki felkeltette és fenntartotta az érdeklődésemet, egy olyan valaki
volt, aki annyira hihetetlenül rossz számomra?
– Biztonságban érzem magam tőle, amikor
alszom.
– Most ki nevetséges?
– Mi az, ez nem tetszik neked? Hogy nem
illik bele a fantáziádba?
– Amíg te viseled, addig bármit bele tudok
illeszteni a fantáziámba. Különösen, ha a hosszú lábaidhoz és a kemény
farkadhoz idomulnak. Mert Ash, tudom, hogy kemény vagy.
Hanyatt feküdtem, és lenéztem arra, ahol az
erekcióm mindent megtett, hogy átszakítsa a fekete boxeralsóm puha anyagát.–Ezt
nem tudhatod.
– De igen, tudom. Mindig feláll, amikor így
beszélgetünk.
Ó, édes Istenem. A hangja veszélyes incselkedés
volt, aminek egyre nehezebben tudtam ellenállni. Elképzeltem, ahogy a tekintete
végigvándorol rajtam, a combjaim közötti dudorig. –Így?
– Mmm. Amikor elfelejted az összes okot,
amiért nem kellene, hogy meztelenül legyek melletted az ágyban, és e helyett
úgy beszélsz velem, mintha én lennék az a férfi, akit múlt vasárnap nem tudtál
elég gyorsan magadévá tenni.
Krisztusom. Véget kellett vetnem ennek. Le kellett állítanom.
– Újra érezni akarom azt. Téged, ahogy mélyen belém csúszol.
Mondd, hogy te is ezt akarod.
Ezt semmiképpen sem mondtam volna el neki. Még akkor sem, ha a
frusztrált farkam könyörgött volna. Kicsit arrébb mozdultam az ágyamon, és
próbáltam meggyőzni magam arról, hogy ha nem beszélek, akkor nem csinálok semmi
rosszat. De nem voltam benne biztos, hogy ez mennyire állná meg a helyét, ha
később kikérdeznének a Ryderrel való kapcsolatomról. Főleg, ha rajtakapnak,
ahogy a kezem a farkam köré fonódik, és pontosan ez lett volna a vége, ha nem
teszem le most azonnal a telefont.
– Ash?
Megköszörültem a torkomat, és az
éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. Bassza meg, miért nem tudott Sam
máris besétálni a bejárati ajtón, és megmenteni magamtól? –Miért nem hagyod ezt
egyszerűen ennyiben?
– Mert ez azt jelenti, hogy el kell engednem
téged, és én ezt nem akarom megtenni.
– Miért? Bárkit találhatsz, bárkivel randizhatsz. –De még a szavak
kimondása közben is, a gondolattól ökölbe szorult a kezem, ahogy a combomon
pihent.
– Ezt nem akarod igazán. Azért mondod, mert azt hiszed, hogy ez a
helyes, de Ash, én ott voltam ma este. Éreztem, ahogy néztél, amikor Casey-vel
voltam, és tudom, hogy nem akarsz más pasival látni. Nem, amikor te vagy az,
aki majd megdöglik azért, hogy velem legyen.
Sóhajtottam egyet, és Ryder a fülembe duruzsolt.
– Te vagy az, ugye? Most is ott fekszel az
ágyadban, és azt kívánod, bárcsak a kezem rajtad lenne, és végigsimítana a
bőrödön. Fogadok, hogy meleg, forró
vagy mindenütt a hosszú alsónadrágod alatt.
Egy nevetés kicsúszott a számon, annak ellenére,
hogy elszántan próbáltam immunis maradni, és bár reméltem, hogy Ryder talán nem
vette észre, tudtam, hogy esélytelen.
– Ezeknek a termo ruháidnak szexi gombok
vannak az elülső részén? Vagy van rajta valami könnyen hozzáférhető nyílás, amin
be tudok jutni?
Szememet forgattam. –Hűha, te tényleg mindent
szexivé tudsz tenni, ugye?
– Mondtam már, ha ezeket te hordod, akkor
fantázia alapanyag. Inkább a gombokra szavazok.
– Ó, szóval ez most már egy „csináld a saját
fantáziádat” játék?
A telefonon keresztül zizegő hang hallatszott. –Nem
mondod meg, hogy mi az igazság, úgyhogy igen, kitalálom a sajátomat. Tartozol
nekem, emlékszel? Amiért keményen megsimogattad a farkamat, aztán
megfutamodtál.
– Nem futamodtammeg.
– Olyan sűrű porfelhő volt a nyomodban, hogy
alig láttalak.
Okoskodó szarság. –Kellett egy kis távolság.
– Tőlem?
– Tőled, tőlünk, attól, amit csináltunk...
– Miért? –Ryder hangja most egy kicsit
mélyebb volt, egy kicsit feszült.
Próbáltam kényelmesebben helyezkedni, de a
lüktető farkamnak ez nem tetszett. Dühös volt, frusztrált, és be akart szállni
az akcióba. Szüksége volt a felszabadulásra, de nem akartam itt feküdni, és
elélvezni Rydernek.
– Tudod te, hogy miért –mondtam.
Már éppen fel akartam húzni magamra a takarót,
hogy megszabaduljak a gyors szabadulás kísértésétől, amikor Ryder azt mondta: –Mert
dugni akartál.
A kezem megdermedt a farkam felett, és a
lélegzetem a torkomban akadt.
– Én is. Ott, abban a raktárhelyiségben,
ahol odakint volt mindenki.
Tudtam, hogy vége. Ha véget akartam volna vetni
ennek az egésznek, már öt perce megtettem volna, abban a pillanatban, amikor
megláttam a nevét felvillanni a telefonomon. Ehelyett azonban összeszorítottam
a szemem, hogy egy pillanatra, erre a
pillanatra száműzzem a valóságot, hogy még egy kicsit tovább élhessek ebben a
kis fantáziában.
– Készen álltam arra, hogy kigombold a
farmeremet, megfordíts, és magadévá tegyél, pont úgy, mint aznap este az alkotó
műhely után. El sem tudom mondani, hányszor vertem ki erre az ábrándra. A kezed
a csípőmbe vájt, a forró leheleted a nyakamon... Bassza meg, Ash, ha azt
mondod, hogy most nem fogdosod magad, hazugnak kell, hogy nevezzelek.
És igaza lenne. Valamikor e kis összefoglaló
alatt ujjaimat a gatyám gumija alá csúsztattam, és kezembe vettem magam.
– Akarod tudni, mit csinálok most?
Nem. De igen. Csend...
– Az ágyban fekszem, mellettem nyitva a
laptopom, és az új rajztanárom fotójára verem ki a közép suli honlapján.
Kurvára dögös.
A kezem megfeszült. De ahelyett, hogy ettől újra
működésbe lépett volna az agyam, és visszatért volna a józanész, a tabu jellege
annak, amit az imént bevallott, arra késztette a csípőmet, hogy felemelkedjek
az ágyról.
– Olyan sűrű homokszőke haja van, hogy
mindig meg akarom fogni, amikor megcsókol. Ó, említettem már, hogy nagyon jól
csókol? A nyelvét szépen és mélyen belemártja a számba, hogy úgy szopogassam,
mintha a farka lenne, de ezt még nem engedte meg nekem. Fogadok, hogy most
azonnal megengedné...
Lenéztem a tárgyalt farkamra. Kihúztam a boxeralsómból,
és Ryder kis esti meséjéhez igazodva dolgoztam rajta.
– Ráadásul olyan arca van, hogy hülyét
csinál belőlem. Annyira szexi. Ez az erős állkapocs, elég borostával, hogy
mindenhol nyomot hagyjon. Tudod, például az arcomon, a nyakamon... –Ryder lélegzete
elakadt, amitől a lábujjaim begörbültek. –A seggemen és a combjaimon. Baszd
meg! Imádnám érezni, ahogy ott lenn rajtam van. Hogy nyomot hagyjon a bőrömön.
Beleharaptam az ajkamba, hogy visszatartsam a
morgást. A farkam most már ragacsos volt, miközben Ryder nagy részletességgel
mesélt egy olyan fantáziáról, amit nyilvánvalóan már sokszor elképzelt.
A légzése most már gyorsabb volt, a hangok
szaggatottak és tompák voltak a telefonon keresztül, miközben az agyam
megőrült, és elképzeltem, ahogy az oldalán fekve, a farkával a kezében
maszturbál a rólam készült képre. Egy tantestületi
képre rólam.
Helytelen volt. Ó, nagyon is helytelen. De
annyira kibaszottul izgalmas volt, hogy az agyam megkerülte az összes okot,
amiért nem kellene ezt tennem.
– Ash... bassza meg... Ó, Istenem.
A szájából elhangzó mocskos szavakat soha nem
szabadna kimondani a tanárának közelében. De a mocskos beszéd csak még forróbbá
tette ezt.Éreztem, hogy az orgazmusom fenyeget, ahogy elképzeltem, amint az
ágyán vonaglik,elképzeltem, ahogy így elégítem ki, aztán a nevemet kiáltotta,
és ez volt minden, amire szükségem volt.
Forró, szédítő rohamban élveztem el, amitől
csillagokat láttam a fejem felett, és a tüdőm nehezen fogadta be a levegőt.
Mi a fenét csináltam?
Lenéztem a testemre, hogy lássam a kezemben lévő kifacsart
farkamat, és azon tűnődtem, hogyan leszek képes ezt valaha is visszacsinálni.
Féltem, hogy soha nem fogom.
– Legközelebb... –Ryder még mindig nehezen
lélegzett, amikor alábbhagyott a mámora. –Legközelebb, Ash... Ez velem együtt történik.
18
Ryder
Fordította: Aemitt
NOCSAK, nocsak,
nézd csak, ki döntött úgy, hogy mégiscsak megjelenik.
Egy részem azon tűnődött, vajon Ash eljön-e a
vasárnapi művészeti műhelybe. Ahogy behajtottam a terepjárója mellé, és
kikapcsoltam a gyújtást, be kellett vallanom, hogy kellemesen meglepődtem,
amikor láttam, hogy eljött.
Nem válaszolt a korábbi üzenetemre, amelyben
megkérdeztem, hogy itt lesz-e, így tévesen azt feltételeztem, hogy ez azt
jelenti, hogy nem. Azt gondoltam, hogy péntek este után megpróbál elkerülni,
megpróbálja bebeszélni magának, hogy ez nem az, amit akar, és hogy nem
folytatódhat tovább.
De... itt volt. Ennek jelentenie kellett valamit,
nem?
A remény fellobbanása gyorsabb tempóra késztetett
a rekreációs központ felé, bár a mellette lévő kávézó volt az, ami felkeltette
a figyelmemet. Vagyis inkább a kávézó előtti sikátor.
A fenébe, mit nem adnék azért, hogy újra
átélhessem azt az éjszakát.
Múlt héten ilyenkor még nem tudtam, hogy egy
egész világnyi kellemes káoszban leszek, amint megpillantottam AshDelaney-t.
Bár a dolgok már másnap szarul alakultak, nem bántam meg semmit. Nem is
bánhattam, nem akkor, amikor még mindig azt terveztem, hogy megnyerem magamnak.
Ahogy beléptem, belélegeztem a művészeti kellékek
ismerős illatát. Ez általában megnyugtatott, de ma este fel voltam pörögve, és
ennek minden köze volt ahhoz a férfihoz, aki a szokásos helyén ült a terem
túloldalán.
– Ryder–mondta Maggie, széles mosollyal az
arcán, miközben barátságosan a karomra tette a kezét. –Annyira örülök, hogy
újra itt vagy. Ma estére valami különlegeset készítettem nektek.
– Nem hagynám ki a világért sem.
Rám kacsintott, és elsétált, hogy üdvözölje a
többi tagot, én pedigAsh-re néztem. Úgy tűnt, hogy még nem vett észre, vagy úgy
tett, mintha nem venne észre, de nem ettől szaladt ráncba a homlokom.
A két oldalán lévő székek foglaltak voltak.
Rövid ideig fontolgattam, hogy odamegyek
hozzájuk, és kedvesen megkérem egyiküket, hogy cseréljünk, de Ash felnézett
rám, és ravaszul elvigyorodott.
Ó, az a szemétláda. Szándékosan tette.
Forgattam a szemem, és morgolódva elfoglaltam az
előttem lévő szabad helyet, egy egész teremnyi távolságra Ash-től. A pozitívum
az volt, hogy így viszont láttam őt, úgyhogy nem panaszkodhattam túlságosan.
Nem volt ugyanaz, mintha karnyújtásnyira lettem volna tőle, de legalább
elkaphattam, amikor rám nézett. Mert ő biztosan nézni fog. Erről gondoskodtam.
– Jó estét mindenkinek –szólalt meg Maggie,
elcsendesítve a termet. –Készen álltok egy kis szórakozásra ma este? Mert van
egy különleges vendégem, aki alig várja, hogy elkezdődjenek a dolgok.
Mintha csak a végszóra, egy vonzó, húszas évei
közepén járó fickó lépett be, aki csak egy köntöst és papucsot viselt. Megállt
a kör közepén, és ekkor vettem észre, hogy Maggie felszerelése nincs ott.
A picsába. Épp most akart...
Egy gyors mozdulat, és a köntös eltűnt, a fickó
pedig száz százalékig meztelen maradt.
A fene egye meg. Nem tudtam, hogy ujjongjak-e
néhány másik társammal együtt, vagy megdöbbenjek. Egy pillantás az Ash nyakán
felkúszó pírra elárulta, melyik kategóriába tartozik, és féltékenységet
éreztem. Ha egy órán keresztül egy meztelen testet kellett néznie, inkább az
enyémet szerettem volna, ha nézi.
– Mindenki ismerje meg Dantét –mondta
Maggie. –Nagylelkűen beleegyezett, hogy ma este ő legyen a modellünk, úgyhogy
tegyünk meg mindent, hogy látványos testalkatát papírra vigyük, rendben?
Hát, a francba, ha nem lehetek én vagy Ash, akkor
feltételeztem, hogy ez a fickó nem volt rossz döntés, ha már egy darabig
bámulnom kellett. Hihetetlenül jó testalkatú volt, erős körvonalakkal, amik
igazán jól ki fognak domborodni, amikor papírra vetem. Ahogy körbefordult, hogy
mindannyiunknak teljes rálátást biztosítson, a szemem tágra nyílt a nálam
néhány centivel alacsonyabb srácon lévő méretes csomag láttán.
Gondoskodni fogok róla, hogy ezt jól ábrázoljam a
rajzomon.
Ahogy Dante elhelyezkedett a megfelelő pózban,
azon kaptam magam, hogy visszanézek Ash-re, és megrázkódtam, amikor láttam,
hogy engem bámul. Nem tudtam leolvasni az arckifejezését..., majdnem olyan
volt, mintha mogorván nézett volna, de ez nem lehetett igaz, mert nem tettem
semmit, amiért ilyen pillantást érdemeltem volna.
Előhúztam a mobilomat a zsebemből, és írtam neki
egy üzenetet.
Ez jó móka
lesz. De inkább TÉGED rajzolnálak le.
Néztem, ahogy Ash elolvassa az üzenetet, az ajkai
felfelé görbültek. Felnézett rám, és szórakozottan rázta a fejét, én pedig
rákacsintottam.
Tessék. A feszültség enyhült.
Vagy legalábbis azt hittem.
Ahogy a modell helyet foglalt a zsámolyon és
pózolt, pár percet rászántam, hogy igazán megnézzem őt, hogy kitaláljam, hogyan
akarom megközelíteni a rajzot. Ha Ash ülne ott, nem voltam benne biztos, hogy
képes lennék elszakítani a tekintetemet elég hosszú időre ahhoz, hogy papírra
vigyem. És bár ez a srác dögös volt, és meztelen, nem lobbantotta lángra a
testemet úgy, ahogy Ash tudta volna egyetlen pillantással. Vagy egy hanggal.
Nem felejtettem el, ahogy nem tudta visszatartani a nyögését, amikor elélvezett
velem a telefonban. Próbálhatta tagadni, amennyire csak akarta, de hallottam, ahogy
felgyorsult a légzése, ugyanúgy, mint amikor a sikátorban dugott velem.
A szentségit, már megint felizgultam, pedig
valaki más farkára kellett volna koncentrálnom.
Egy vázlattal kezdtem, hogy Dante testének
arányait rögzítsem, mielőtt részletesebben kidolgoznám. Ha Ash mellettem ülne,
kétségtelenül lebaszna, hogy hányszor töröltem és dolgoztam át, de ez volt az
én módszerem, a fenébe is.
Miután elégedett voltam, Dante nyakától kezdtem,
és lefelé haladtam, a fejét a vállát hagyva utoljára, hogy másra koncentrálhassak.
Egy ekkora farok extra figyelmet érdemelt.
Néhány percenként Ash felé néztem, és pontosan
tudtam, mikor kezdett el dolgozni Dante csípője alatti területen. Annak
ellenére, hogy vérbeli profi volt, Ash kissé elpirult, hogy egy idegen farkát kell
bámulnia. Reméltem, hogy ez inkább a zavarodottságtól volt, mint a vágytól,
mert bassza meg.
Ash még meztelenül sem látott engem, és máris egy vadidegen nemi
szerveit kellett bámulnia? Ez valami baromság volt. Félig-meddig kedvem lett
volna levetkőzni, és félrelökni a fickót az útból.
Hmm. Talán egy centit lefaragok a rajzomból, csak,
hogy megmutassam neki, ki az úr.
– Be kéne lassan fejeznetek –szólalt meg
Maggie a saját festőállványa mögül, ahonnan remek rálátása volt Dante hátsó
felére.
Elkezdtem kitölteni az arca részleteit, ami
mindig az utolsó dolog volt, amit csináltam, és amikor Maggiebejelentette, hogy
lejárt az idő, elkomorultam, mert nem voltam teljesen elégedett az orra
formájával.
Eh, ki nézte egyébként is az orrát?
A rajzok érzékeny természete miatt Maggie
elbocsátotta Dantét, mielőtt bemutattuk volna a munkánkat. Anélkül, hogy én ott
lettem volna, hogy eltereljem a figyelmét, Ash gyönyörűen, talán túl jól is lerajzolta.
Reméltem, hogy nem tervezi hazavinni a vázlatot későbbre, mert még véletlenül
eltűnhet.
– Ryder? Megosztanád velünk?
Rávigyorogtam Maggie-re, felálltam, és
megfordítottam a vázlatfüzetemet. –Tádám–mondtam, kiváltva néhány nevetést.
– Mit gondolsz a munkádról? –kérdezte.
– Több időt szerettem volna, hogy az orrán
dolgozzak, és még néhány dolgot tökéletesítsek, de elégedett vagyok vele.
Különösen tetszik a mérete... az izmainak.
Ashre néztem, ő pedig megrázta a fejét, ajkai
megrándultak, mintha próbálta volna visszatartani a nevetést.
– Igen –értett egyet Maggie. –Danténak
nagyon lenyűgöző... izmai vannak. –Továbbment a sorban, és ahogy helyet
foglaltam, az ölembe rejtettem a telefonomat, és küldtem Ash-nek egy újabb
üzenetet.
Szomjas vagy?
Úgy hallottam, van egy jó kávézó a szomszédban.
Amikor nem válaszolt, odanéztem, és láttam, hogy
valamit suttog a mellette ülő nőnek. De még az után sem nézte meg az átkozott
telefonját, hogy mindenki befejezte az előadást, és elkezdett összepakolni.
Mivel nem akartam, hogy legyőzzenek, fél szememet
Ash-en tartottam, miközben gyorsan a hátizsákomba pakoltam a vázlatfüzetemet és
a ceruzáimat. Ügyeltem rá, hogy egy kicsit elidőzzek a székemen, amikor
felállt, és átvetette a vállán és a mellkasán a futártáskáját, és nem tudtam
nem arra gondolni, hogy egy hét mekkora változást jelenthet. Hogy egyetlen
információ mennyire képes valóban mindent elbaszni.
Igen, ez egy nagy
horderejű információ volt, de ettől még nem lett kevésbé szívás.
– Jól csináltad ma, Ryder. Le vagyok
nyűgözve.
Maggie felé fordultam, és mosolyogtam. –Köszönöm.
Nagyon élveztem mindkét órát. Segítenek csiszolni a képességeimet.
– Nos, a képességeid olyan szinten vannak,
amin nem sokan vannak ilyen fiatalon. Ha továbbra is keményen dolgozol, akkor
biztos vagyok benne, hogy hosszú utat fogsz bejárni.
A dicsérete sokat jelentett nekem, tekintve, hogy
ez volt a szenvedélyem. Amikor a jövőmbe néztem, a művészetet láttam magam
előtt. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen irányba akarom ezt vinni.
Reméltem, hogy a másik tanárom tud
nekem ebben segíteni.
Most, hogy Ash újra a fejemben volt, rájöttem,
hogy szem elől vesztettem, és ahogy elbúcsúztam Maggie-től, szinte rohantam az
ajtó felé. De amikor kiléptem, megkönnyebbülten láttam, hogy Ash éppen
befejezte a beszélgetést a csoportunk több más tagjával.
Nem akartam feltűnő lenni, ezért lassan
elindultam a folyosón az ajtók felé, és amikor éppen kinyomtam volna az
egyiket, meghallottam.–A rajzod ma este nem volt pontos.
Átpillantottam a vállam felett, hogy lássam Ash-t
közvetlenül mögöttem.
– Ennél jobbat is tudsz.
Kiléptünk a langyos éjszakai levegőre, és amint
kiszabadultunk az ajtón, felé fordultam. –Vettem némi kreatív szabadságot.
Maggie nem mondta, hogy pontos ábrázolásnak kell lennie.
– Te LorenaBobbitt-oztál[1]
pár centit.
Hangos nevetés tört ki belőlem, mielőtt
visszaharaphattam volna. –Közelről szemügyre vetted, ugye?
– Elég nehéz volt elsiklani fölötte.
– Nos, ha tényleg úgy gondolod, hogy jobban
is tudnám, talán gyakorolhatnék rajtad.
Ash megmarkolta a táskája pántját, és megrázta a
fejét. –Nem hiszem.
– Nem? Akkor mit szólnál egy sétához az
emlékek útján? –mondtam, és a kávézó felé néztem.
– Nem kaptad meg az üzenetemet?
Ash rám pillantott a kocsi teteje fölött, és
elvigyorodott. –De igen.
Szóval inkább nem válaszolt. Megvagy. –Szóval,
nem vagy szomjas?
A szemei egy kicsit összeszűkültek, és a
másodpercekkel ezelőtti könnyedség eltűnt, helyét olyan intenzitás vette át,
amitől az egész testem riadókészültségbe került.
– Kurvára kiszáradtam, ezért is megyek el.
Jó éjt, Ryder.–Ahogy beszállt a kocsijába, és elhajtott az éjszakába, én nekidőltem
az enyémnek, és néztem, ahogy elmegy.
Még mindig próbált küzdeni ellene, ugye? Kíváncsi
voltam, vajon meddig akarja még folytatni ezt a játékot, amíg végül feladja.
[1]LorenaBobbitt – egy hosszú ideig erőszakos kapcsolatban élő nőre utal, aki egyik este, miután a férje megerőszakolta, fogott egy kést és míg a férfi aludt, levágta a nemi szervét.
Köszönöm :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
VálaszTörlés❤❤❤
VálaszTörlés